Kertvárosi szeméttelepek nyomában
Június 12-én készültek a Ruyter és a Kincseshegy utcán azok az olvasói fotók, amik alátámasztják: Debrecen egyes részein továbbra is a szemét az úr. A szelektív szigetek használatát nem tanulták meg az emberek: ömlesztett hulladékkal tömik tele a színes konténereket, és ha nem fér már több, akkor mellé kerül a háztartási szemét, lom, építési törmelék. Hiába, közterületfelügyelő nem állhat minden kuka mellett, ám az önkormányzat eddigi intézkedései gyakorlatilag eredménytelenek voltak ezen a környéken.
Az elmúlt hetekben örömmel olvastam, hogy Debrecen város önkormányzata – rengeteg lakossági jelzésre – harcot indított települést ellepő szeméthegyek, illegális lerakók ellen. Magam is tapasztaltam, hogy számos helyen felszámolták a szelektívnek álcázott gyűjtőhelyeket, a környéket rendbe rakták, megtisztították. Megjelent, hogy az elmúlt hetekben jó néhány büntetést is kiszabtak azokra, akik az utcát szeméttelepnek nézték.
Azt gondolom, egy kultúrájára, hagyományaira, értékeire büszke város nem engedheti meg, hogy egyes területei (főleg a kertvárosi és a lakótelepei részek) úgy nézzenek ki, mint egy disznóól. Mivel falun éltem, tudom, a vidéki ember időnként még a sertések helyét is kitakarítja, rendbe teszi, ezért a hasonlat sajnos sántít.
Valószínűleg már sokan kinevetnek, szélmalomharcnak tartják, hogy időnként szemétkörútra indulok, s megírom a látottakat. Úgy érzem (bár nem vagyok született debreceni) ennyivel tartozom a városnak, amelyet szeretek. Ugyanakkor azt is szeretném, hogy gyermekeink, unokáink is egy élhető városban nőjenek fel, legyen lételemük a természet tisztelete, a környezet megbecsülése. Úgy gondolom, muszáj tennem valamit, ha olyat látok, amely nem normális, amely mindennapi életünket megkeseríti, olykor ellehetetleníti.
A hét elején, mivel arra volt dolgom, ismét elmentem a Ruyter utca-Pogány utca kereszteződéséhez. A szelektív hulladéktárolókat az önkormányzat elvitette, kíváncsi voltam, változott-e bármi. Amit ott láttam, az minden képzeletet alulmúlt. Garmadában állt az ömlesztett szemét, a környéken orrfacsaró bűzt lehetett érezni. Volt ott minden: építési törmelék, üres üvegek, konyhai hulladék, lomtalanításkor kiselejtezett törött bútor, ruhanemű, zöld hulladék, és még sorolhatnám. Egy idősebb hölgy (látta, fotókat készítek) oda jött beszélgetni. Elmondása szerint, amit látok, az még rendezett, ahhoz képest, ami általában szokott lenni. Éjjel-nappal hordják kocsikkal a feleslegessé vált holmikat, sittet, kiselejtezett televíziókat, a terület (a házaktól pár méterre) szeméttelepként működik. Szerinte többször kérték az illetékesek segítségét, az eredményt mindketten láttuk.
Hazafelé az utam egy még "funkcionáló" szelektív tároló mellett vezetett el, ki sem tudtam volna kerülni. A Kincseshegy utca 22-vel szemben (takaros családi házak közvetlen közelében) újabb utcai szeméttelep. Ott is volt minden, talán még emberi ürülék is. Penészes kenyér, kifli, építési hulladék, s még ki tudja, mi. Szemét szemét hátán. A szelektívnek gúnyolt tárolókban minden volt válogatás nélkül. Ekkorra már feltámadt a szél is, a környéket rövid időn ellepte a szemét.
Debrecen városa indul az Európa Kulturális Fővárosa 2033 pályázaton. A kultúrának része a környezetünk állapota, többek között az is, hogy mennyire tiszta egy város, ne találkozzanak lépten-nyomon szeméthalmokkal az ide látogató turisták. De az itt élők számára sem közömbös, hogy ha kitekintenek a kertvárosi részben az ablakaikon, akkor milyen látvánnyal találkozhatnak. Apróságnak tűnik, de az is egy város kulturáltságának a része, hogy ki lehet-e nyitni az ablakokat anélkül, hogy ne a bűzt érezzék utána órákon át. Talán a pályázat segíthet abban is, hogy az itt élők közösen lépjenek fel az ilyen gusztustalan lerakóhelyek megszüntetéséért. Ha azt akarjuk, hogy Debrecen valóban a kultúra fővárosa legyen, akkor nem boríthatják a város egyes részeit bűzlő szeméthegyek. Mindannyiunk közös felelőssége, hogy élhető város legyen Debrecen.
bl
