Lara története

Bóta Lara Szonja 2007-ben született. Édesanyja, Csentes Éva Szegváron nőtt fel, 24 évesen adott életet a gyönyörű kislánynak. A csöpp leány nem volt két és fél hónapos, amikor kiderült: súlyos veleszületett szívizombetegsége van. Nem volt egy éves, amikor nyilvánvalóvá vált: csak úgy van némi esélye az életre, ha új szívet kap. Hónapokon át élt műszívvel (Magyarországon másodikként), közben keringése – egy fertőzés miatt, amely kezelésének szövődménye volt – összeomlott, és újra kellett éleszteni. Lélegeztetőgépre kapcsolták, még az orvosok is csak imádkozhattak érte. De Lara nem adta fel, néhány hét múlva már szájon át táplálhatták: „Újra mosolyog, figyeli a környezetét, sőt hangosan jelzi, ha éhes” – mondta boldogan és büszkén az édesanyja.

Közben az ország megismerte Larát és történetét, sokan próbáltak segíteni és sokan segítettek is, Szegvár önkormányzata például lakáshoz juttatta anyát és gyermekét, akik addig Szentesen próbálták túlélni a sorsot, egyetlen bérelt szobában, egy panellakásban. Lara majd egy évig szerepelt a honi szívtranszplantációs listán, hónapokig pedig egy nemzetközi listán is, ám sokáig nem érkezett jelentés lehetséges donorról.

Nem lehetett tudni, meddig képes még a kicsi a küzdelemre, amikor mégiscsak találtak donort, és a 184, műszíves nap után 2009 májusában új szívet kaphatott a fővárosi Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben.

És mindenki elkezdett hinni a csodában. A műtét sikerült, végzetes szövődmények nem merültek fel, és Lara egy szép augusztusi napon hazatérhetett. És elkezdett élni: gyógytornára és speciális foglalkozásokra járt, az édesanyja egyre inkább bízott benne, hogy egyszer ugyanolyan életet élhet, mint a többi vele egykorú gyerek. Lara 2009-ben életében először otthon tölthette a karácsonyt, ám a remény boldogsága gyorsan véget ért: a kislány újra és újra belázasodott, ezért az idei esztendőt ismét a kórházba kezdte.

Testsúlya nem tudott gyarapodni, ezért a táplálás megkönnyítése miatt gyomorgyűrűt ültettek be neki. Ám hiába minden, ezek már a vég hetei voltak: Lara súlyos fertőzést és krónikus tüdőgyulladást kapott, teljesen tönkrement a tüdeje, folyamatosan lélegeztetőgépen tartották. Ingadozott az állapota, hol jobban, hol rosszabbul volt, a tüdeje mellett a mája is súlyosan károsodott: az orvosok szerint ekkorra már „a legegészségesebb a szíve volt”. Egyszerűen és kegyetlenül nem volt visszaút: Lara élni akart, ám a szervezete nem bírta tovább a sokévnyi kínt és szenvedést.

Bóta Lara Szonja 2010-ben hunyt el, egy héttel a 3. születésnapja előtt. Édesanyja, Csentes Éva nem kívánt nyilatkozni.
Tóth Csaba Zsolt