A Senkitől a Valakiig: Hajdú Pétertől Tordy Gézáig
Ártatlan, bávatag tekintettel nézi az átlagmagyar vasárnap este a televízió kereskedelmi csatornáit, aztán hirtelen lefekvés előtti sokkot kap. Az egyik sokak által figyelmezett csatornán egy Hajdú Péter nevű figura beszélgetős műsora megy (show, ahogy mondják mostanság), de olyan látásmóddal és hozzáállással, amilyennél ostobább egyszerűen nem létezik, vagy ha létezik, azt meg kell semmisíteni, mint az atomhulladékot.
Minden sznobéria és prűdség nélkül állítható, hogy vérlázítóan primitív ez a Hajdú-produktum, a show szintjén megfogalmazottan körülírva: szar, fos, hányadék. A tapsgépet, a röhögőgépet, meg a „showman” bárgyú arckifejezését hagyjuk, mint ahogy az első vendég, az őrült lantos Benkő feleségkeresésének egyik szerencsétlenje se érdemel túl sok említést (megtudhattuk, hogy a spinét 47 évesen 34 éves faszi keféli, de ez nem szerelem: köszönjük az infót, és ezúton is gratulálunk).
Ám ami ezután következik, az még az amúgy egészségesen mocskos fantáziájú, a pletykákra kíváncsi, és az igénytelenséghez már teljes mértékben hozzászokott tévénézőt is kiakasztja. Pedig a beszélgetés eleje még nem olyan vészes, láttunk már gázosabbat is: vendég egy Kovács Áron elnevezésű műsorvezető, aki hosszú perceken át tartó fejtegetésbe kezd Petikével (vagy fordítva) arról, hogy nevezett Kovács jobban szereti a nőket, mint a férfiakat, de akár női ruhában is szívesen bejön a stúdióba.
Remek, érdekes, különleges információk, nem csoda az állítólagos milliós nézettség. Igen ám, de ezzel még koránt sincs vége.
Péterünk beint a stúdióba három csinos, de látványosan buta csajt fürdőruhában (!?), azért, hogy fejenként hármat (azaz mellenként másfelet) kérdezzenek a nagymenő Árontól. Hogy a hölgyek amúgy kicsodák (modellek, újságíró-tanoncok, prostik?), nem derül ki, a keresztnevük Hajdú szerint bőven elég információ. A lányok „izgalmas” kérdései közepette a következőket tudhatjuk meg Kovács úrról: legalább száz nővel volt, de egyszerre kettővel még nem, rövidre borotválja a saját fanszörzetét, és azt szereti, ha a punci nem teljesen csupasz (idézzük: nem olyan, mint egy 13 éves lányé…), de nem is nagyon szőrös, csak amolyan mutatóba gépelt.
Na puff. Ez is kiderült, de jó. A fiúk remekül nevetgélnek, remekül érzik magukat (látszik rajtuk, azt hiszik, hogy rém jópofák és szórakoztatók, de egy nagy lófaszt azok), ám ezzel nincs vége a buta igénytelenség tobzódásának: a kegyeletsértés csak most jön. Alighogy véget ér a puncinyalós viccelődés, H. Péter szinte minden átvezetés nélkül részvétet nyilvánít annak a háromgyerekes özvegyasszonynak, akinek férje nemrégen horgászás közben gyermekét kimentve veszett a Tiszába. A műsorvezető igyekszik komor arckifejezést magára erőltetni, miközben az apja által kimentett srác elmeséli, mit történt („oszt akkor a víz alá kerültünk”). A „showból” még kiderül, hogy az asszony nagyon beteg, pénzük meg nincs, aztán a csatorna arca harsányan elköszön, nézzen a jövő héten is minket.
Döbbenet. Az ember nem tudja, hogy hányjon vagy szitkozódjon, annyira szar és ostoba az egész. Még szerencse, hogy a távkapcsoló idegrángásos kapcsolgatása közben egy másik csatorna másik műsorában egy ismerős arc tűnik fel, fáradtan is ragyogva. Tordy Géza színművész beszél a nemrég elhunyt barátról, Végvári Tamásról, az életről, a halálról, a hiányérzetéről, a teljességről, a családi életre való alkalmatlanságáról, az unokákról. Bölcs, megnyugtató, őszinte, lélekbemarkoló és végtelenül kedves szavakat hallunk, és 72 év ide, 72 év oda, egy igazi férfit látunk. Egy férfit, aki a Nemzet Színésze, akinek három asszonytól született gyereke, aki saját bevallása szerint máig szeret piázni, és aki egyéniség, személyiség, Valaki. A fanszőrborotválás nem téma, a kutyát nem érdekli: a Senkik úgyis elrecskázgatnak rajta.
Tóth Csaba Zsolt
