Kegyetlenül hülyék

A húsvéti csúccsal az óriáskígyók járnak a legjobban: bár a média az ünnepnek ezt az aspektusát kevésbé forszírozza, és Jézus feltámadásához sem kapcsolódik egyértelműen, rengeteg nyuszi végzi anakondák és madagaszkári boák halálos ölelésében. Óriáskígyók számára a nyúl ideális méretű táplálék. De mi legyen a karácsonyi ajándékként kudarcot vallott kutyákkal?

Nemcsak csecsemőt raknak a kukába, kiskutyát is. Furcsa, hiszen a kutyakölyköt felnőttek szokták ajándékozni gyerekeknek, akik örülnek neki. Ha kiderül, hogy nem akarnak kiskutyát, nem rúghatják ki a szüleiket kutyástul, szóval egy ilyen akcióhoz mérhetetlenül ostoba szülőkre van szükség. Olyanokra, akik nincsenek tisztában azzal, szeretne-e a gyerek kutyát, ráadásul ők nem szeretik a kutyát, mégis hazavisznek egyet - meglepően nagy számban fordulnak elő ilyenek. A részletesebb lélekrajz már annak ismeretében bontakozhat ki a témában jártas pszichiáterek előtt, hogy a kiskutyát nejlonba tekerve, mintegy a kidobással egybekötött aktív eutanáziaként helyezik-e el, vagy nyitott dobozban teszik a kuka mellé az alig kinyílt szemű mutyikat. Valószínűbb persze, hogy a zacskóba már halva kerül a kiskutya, akit apu a zsibogón vásárolt, két legyet ütve egy csapásra: megoldotta az ajándékozást, és támogatta a szegényeket.

Állatvédő szervezetek szerint az utóbbi négy-öt évben ugrásszerűen megnőtt a kidobott kutyák aránya. Régebben válogathattak a meghirdetett kutyákra jelentkezők között, ma már az is gyakran előfordul, hogy senki nem érdeklődik. A kínálatot a legjobban azok a szegények növelik, akik kifejezetten eladási céllal elletik a kutyájukat, gyakorlatilag folyamatosan, minden tüzeléskor. Az anyaállatot még ideális táplálás esetén is borzalmasan igénybe venné a sorozat, hát még kenyéren és vízen – legfeljebb néhány évig húzza. A kartondobozban fekvő elgyötört állat viszont nagyobb szánalmat kelt, a maga módján ez is marketing. Papa vagy mama megsajnálja az egyik kis kölyköt, aki szinte biztosan szopornyicás és/vagy bélférges, majd hazaviszi. A kiskutya gyakran már a Stille Nachtot sem éri meg. A szilveszteri eltévedés kiküszöbölésére nem biztos, hogy a pányva az egyedül üdvözítő módszer. Ha nem szorítjuk erősen, ráadásul a kutyát megijesztő váratlan robbanástól mi is megijedünk, szegény állat pórázostul is világgá szaladhat. A legjobb, ha évente egyszer leszedáljuk a kutyát. Ettől még nem lesz gyógyszerfüggő, de könnyebben elviseli az évi rendes borzalmat, ami neki nagyjából olyan, mint a vörös lovaggal való találkozás Robin Williamsnek A halászkirály legendájában. Visszhangos tülkölés-trombitálás, durranások, üvöltözés, maga az apokalipszis – az altató-nyugtató fajtája és adagolása végett forduljunk bizalommal állatorvosunkhoz, egy év múlva. Ha év közben szeretnénk elveszteni hű társunkat, vigyük ki sétálni a Kossuth térre augusztus 20-án. Igen, bármennyire hihetetlen, évről évre számos idióta honfitársunk cselekszik így. A bámész tömegben lelte már halálát több pincsi, más, kevésbé szerencsétlen kutyákat a nép a szökőkútba szorítja.

A falun élő kutyatartó sincs elvesztési lehetőség híján. Alaphelyzet: az ember kutyával megy a falusi utcabálba, ahol a csöndes vidéki élethez szokott állat vagy a rezesbandától, vagy a petárdáktól esik pánikba, hogy ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra, a járási Zámbó Jimmy-imitátor-verseny győztesének felléptére. Az ünnepi horror fontos eleme a kutyák halálra kínzása. Ez a kifinomultabb alkoholisták specialitása, akik tudják, ha ugyanezt az asszonnyal csinálják, az hamarabb kiderül. És agyonverik, miután jól megkínozták, kinyomták a szemét vagy megskalpolták. Előfordult már ilyen nem egyszer, talán épp most is zajlik egy projekt valahol a Vénkertben.

Az ünnepek után nagyjából az éves átlag kétszerese a menhelyek forgalma, a menhelyekhez például napi 20-25 telefonhívás is érkezik, egy telefon gyakran egy egész alom kutyát jelent. Macskamenhely Magyarországon tudtommal nincs, csak öreg mamák, akik tízesével fogadják be a cicákat; a kóbor macskák látványa egyébként sem rázza meg annyira az embereket. Sok férfi a nőkkel kapcsolatos frusztrációit vetíti át a macskákra, ezért utálja őket, a közhit szerint pedig a kóbor macskák egész jól elvannak, elvégre évről évre látjuk őket, amint a zörgő mínuszokban leállított autók motorházán próbálnak melegedni. Csak nem ugyanazokat a példányokat látjuk – egy városi kóbor macska várható életkora másfél év. A többi állatkirúgó csúcs közt előkelő helyen áll a vakáció kezdete, amikor a család nyaralni indul, de a karácsonyra kapott kiskutya már nem kell, ő a Cora közeli körforgalomnál kiszáll. A vakáció végén újabb csapat válik hontalanná; a szünidőben befogadott kis állatra már nincs idő a tanulás mellett. Nyakunkon a félévi bizonyítvány, dolgozatok, felelés, és egyébként is, mindjárt itt a karácsony.

Szalmási Nimród