Halálos idióták

„Az előttem heverő ábrán négy bolygó fényszög nélküli, ami miatt a kiszámíthatatlan eseményeknek vészesen megnő az esélye. A Mars elhamarkodott lépésekre utal – például arra, hogy a paksi bővítés megszavazását egy héttel előre hozták. A Szaturnusz a realitásokat jelző sorsbolygó, amely megbünteti azt, aki a jogos korlátokat semmibe veszi. A Neptun a káosz és vizek jelölője, utalván azon szakértői véleményekre, melyek szerint Paks hűtése egy vízlépcső építését kényszerítheti ki” – fejtegette egy helyi asztrológus egy még helyibb rádióban; gyanúsan hullámzó jelzések érkeztek is a rekeszizom felől. A háttérrádiózás okozta vidámságot azonban rögvest lehűtötte az alábbi közlemény: „Tegnap megjelent lapszámunkban tévesen írtuk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti Gyarmati Fannit, Radnóti Miklós özvegyét, a tárca csupán azt közölte, hogy osztozik a gyászban. Radnóti Miklós özvegyét Budapest Főváros és a XIII. kerület díszpolgárát saját halottjaként a XIII. kerületi önkormányzat búcsúztatja” – áll délcegen a Magyar Hírlapban. Satufék. Civilben oktató barátomnak még egyszer fel kellett olvasni ezt a büszke kommünikét, mert nem hitt a fülének, pedig a Mester utcán hajtottunk át, nem a Függetlenség terén, ahol egy ilyen szöveg után már lőni szoktak.

Tudjuk, sehol sincs az előírva, hogy egy siralmas kommunikációs szak elvégzése után jó újságíró is legyen valaki, de az ilyen műfajteremtő szösszenet még a legkeményebb haditudósítót is odaszögezte volna. Nem is akartunk volna tetvészkedni, hiszen a Balog lelkész vezette, sokak által csak Mennyei Erőforrások Minisztériumnak csúfolt csúcsszervezet három napig bénázott Jancsó Miklós halálakor, kezdjük az ilyet megszokni, csak most fordítottak egyet a dolgon, és ez azért nóvum volt.

Jó messzire sajátították el maguktól, vigye a nyüves Szanyi uralta kommunista Angyalföld, végülis az övék. Próbáljuk meg magunk elé képzelni egy, Halász-szagú pánikbeteg beosztottat a Minisztériumban. Ül, néz a böhöm íróasztal mögül, a cvikkerét néha megtörölgeti és nagy, vastag fekete filctollal ellenőrzi a sajtót. Mi az, hogy saját halottunk? Hogy lenne már az? Orbán lelki vezetőjének megfelelni, aki az évértékelőn óvott attól, nehogy száz százalékon túl teljesítsen a párt, s ezzel sikerült két százalékot átadni az igen tisztelt ellenzéknek, nos, valljuk be, nem egy könnyű feladat. Márpedig tartunk tőle, semmi másról nincs itt szó, csupán arról, hogy néhány fanatikus agyhalott idióta azt próbálja megtippelni, hogy vajon a legfőbb hadúr, a legfőbb főnök kit tart méltónak arra, hogy az állam, az ő állama a halottjának tekintse.

Hogy ki távozott éppen az örök vadászmezőkre, az rohadtul nem számít, csak az, hogy a megboldogult velünk volt-e vagy ellenünk, illetve hogy eléggé velünk volt-e? Így lett gyanús az angyalföldi díszpolgár, özvegy Radnótiné, s követte ezt az ominózus helyreigazítás. Más kérdés persze, hogy így mérlegre tenni bárki embert, élőt, holtat maga az emberi aljasság legalja. Még egyszer a kísértő dilemma: tetszhet-e pofája eléggé odafönt?

A Balog-féle megaminisztériumnak mindenesetre két héten belül sikerült ennek a gyalázatos tempónak tanúbizonyságot adnia. Két héten belül – másodszor. Végletes züllöttségének hajszálpontos jeléül. S amikor ez megtörtént, és azt hittük – újfent tévesen – hogy ennél már nincs lejjebb, akkor kiderült – újfent, - hogy dehogyis nincs.

Az EMMI tájékoztatása szerint ők nem kértek helyreigazítást.

A Magyar Hírlap önként, korrektül igazított helyre, mintegy tényszerűen beismerve, hibáztak; még szerencse, hogy nem kértek elnézést a minisztériumtól. Bizonyítván, hogy azok a Taigetosz-menekült fehérjehalmazok, akik már mindenhonnan kiszorultak, a Magyar Hírlapnál még tehetnek valamit a haza üdvéért. És ettől még büdösebb és szennyesebb ez az egész.

Szalmási Nimród