Bársonyos bukta
Talán nem nagyképűség azt állítani, hogy a birtokunkba került bizalmas anyagok alapján, a Cívishír olvasói értesülhetnek elsőként a nagy változásokról, a néhány hete még elképzelhetetlennek tartott földindulásról. Hiába az árvízi összetartás mögé bújó központi propaganda, a már teljesen elkeseredett emberek belefáradtak a képmutatásba, s a lábbal szavazás előtt őszinték mertek lenni a legmegbízhatóbb közvéleménykutató intézet mérései szerint.
Bármennyire is hihetetlen, a jelenlegi kormányt a felnőtt lakosság alig 5 százaléka tartja hitelesnek. Csaknem 80 százalékuk – főleg a korrupciós botrányok, különféle mutyik miatt – kiábrándult az úgynevezett nagypolitikából. A kormányfő ezeket az aggasztó jelenségeket ugyancsak észlelte, s ezért bő egy hónappal ezelőtt nagy dobásra szánta el magát: a közélet, elsősorban az igazságszolgáltatás Augiász-istállójának megtisztítását tűzte ki célul, az elnökségi ülésekről kiszivárgott információk szerint. Nem maradt egyedül. Nem sokkal ezután ugyanis, zajos belső érdekütköztetések végén új, megkörnyékezhetetlennek tartott szakembert neveztek ki, a legfőbb ügyész munkáját ellenőrizendő. Feddhetetlen személyek kerültek további bizalmas pozíciókba is. A miniszterelnök megüzente nekik: ne törődjenek azzal, hogy hol áll meg, kit talál el az a bizonyos nehéz kő. Azóta ellenzéki és kormánypárti képviselő is lebukott. Utóbbit egymillió euró csúszópénz elfogadása miatt már jogerősen ötesztendős börtönbüntetésre is ítélték. Alighanem ugyanez vár arra a honatyára is, akiről már bebizonyosodott, hogy legalább 7 milliót vágott zsebre.
Korrupciós botrányok miatt lemondásra kényszerült két miniszter is, ennek bejelentésére szűkebb körben már sor került. Ismét nyiladozni kezdett az érdeklődésünk a közügyek iránt, hiszen nagy halak is fennakadtak a hálón. Talán csak e héten, talán már korábban rádöbbent a kormányfő arra, hogy még mindig milyen piszkos ama bizonyos istálló. S mennyi karja van a polipnak, amely nemcsak politikai pártokat, képviselőket hálózott be, hanem már a kormányhivatalt is elérte, hiszen legfőbb bizalmasa, a pártszóvivő és kabinetfőnök is sáros. A nyomozati anyag szerint bájaival, fondorlataival vagy más eszközökkel rendszerint elérte, hogy a számára különösen fontos érdekcsoportok jelöltjei kerüljenek minél több, milliárdos állami forrásokról döntő posztra. S aki önmaga is csúszópénzeket és zsíros állásokat osztogatott kegyenceinek vagy a túlságosan hangoskodó politikusoknak, miközben a saját bankszámláit is hizlalta.
Mindezek ismeretében hiába vallja magát ártatlannak a miniszterelnök, hiába ismételgette a parlamentben, hogy aránytalan és átgondolatlan volt a néhány nappal ezelőtti, politikusok során rajta ütő rendőrségi razzia, s hogy ennek ő az egyik téves célpontja. Politikai értelemben mindenképpen besározódott attól, ami a közvetlen környezetében és az általa vezetett kormánypártban történik. Valljuk meg, örülünk a hírnek.
Ezek a politikusok rég elfelejtették már tanult szakmájukat, messze mögöttük maradt a gyerekkor, mindannyian hozzászoktak a jóléthez, s titokban rettegtek attól, ha valamit rosszul mondanak, vagy rosszul csinálnak, visszakergetik őket azok közé, akiktől most már félévnyi távolságban éltek. S bár a különböző fórumokon könnyednek és magabiztosnak mutatkoztak, valójában semmitől sem féltek jobban, mint attól, hogy ismét ugyanúgy kell élniük, mint a többi milliónak.
A kormányfő egy rövid ideig abban bízott talán, hogy a baloldali ellenzéki pártok képtelenek lesznek összegereblyézni a kabinet megbuktatásához szükséges szavazatokat, s kibírják valahogy a jövő tavasszal esedékes választásokig. Az egyelőre még nem nyilvános nyomozati anyag megállapításain felháborodó közvélemény nyomására, a kárörvendően markukba röhögő be nem sározódott baloldali dögkeselyűk és a meglepetésre egyre aktívabb politikai szerepet vállaló államfő dörgedelmes ösztönzésére, keddre ezek a remények elszálltak. Még elutazott Varsóba a visegrádiak találkozójára, utoljára még készült egy farkasmosolyú fénykép a japán kormányfővel, és bevégeztetett.
Számára nem maradt vészkijárat, Münchhausen báróként pedig képtelen volt saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból. Prágába visszatérve, Petr Necas lemondott kormányfői és pártelnöki tisztségéről.
Szalmási Nimród
