Munkát, joghurtot!
Gondoltam keresek valami plusz pénzt. A gyerekek növekednek, a bevételeim meg csökkenek. Azok a területek ahol korábban alkalmi munkára leltem napjainkban nincsenek csúcsformában. Elsősorban a kultúrára értem ezt, amely mostan úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben. Erről jut eszembe: nem tudom, József Attila mihez kezdene 2015-ben, ha épp anyagi gondjai lennének. Valamit bizonyára lépne. Remélhetőleg nem a vonat elé.
Én sem azt teszem. Keresem a lehetőséget. Rendezvényeken konferálás, moderálás kilőve. Ahol lehet, spórolnak ezeken a területeken. Marad a fizikai munka, ami sosem szégyen. Lépcsőház takarítás, fűnyírás, hólapátolás. Napi 2-3 óra munka és máris összejön egy röpke kirándulás az Aldiba vásárolás céljából. Leginkább az esti irodaház takarítás keltette fel a figyelmemet, merthogy azt fő munkahely mellett is lehet végezni. Ablaktisztítás, porszívózás, portörlés… nekem lett kitalálva.
Azt gondoltam könnyű oda bejutni. Ismerek is néhány embert. Csak hát túl vagyok képezve. Te a médiákokban dolgozol ez neked megalázó, mondták. Meg mi van, ha kikotyogod, leírod, ami itt történik. Gyanakodtak. Hiába esküdöztem, hogy nem megalázó. Az a megalázó, ha hónap végén nem tudsz joghurtot venni a gyereknek. Kikotyogni sem fogok semmit. Ha kell titoktartási szerződést is írok. Nem vettek fel. Jött a regisztrálás a különböző netes apróhirdetéseken az eredmény lehangoló. Szerintem ott még ember nem helyezkedett el. Na jó. Rúdtáncosnak mehetnék. Na jó. Annak se.
Szakács Béla
A CAMPUS RÁDIÓ támogatásával
EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁK!
