Kesztyű a színházban

Mindig öltönybe megyek színházba mert ez így civilizált. Illetve ha a színészek kinéznek a nézőtérre lássák, hogy ruházatom megfelelő. Egyszer láttam olyan fiatalembert aki farmerban és fekete pólóban nézte a Csárdáskirálynőt. A pólójára meg az volt írva, hogy BENZIN. Na gondoltam ez a személy küllemében nem törekedett arra, hogy megcsodállják. Igazából a hölgyek ruhakölteménye az ami szinte magaskultúra. Magassarku cipő és estélyi ruha a hozzá pompásan illeszkedő pricolós parfümmel. Mi férfiak csak a nyakkendőnket tudjuk variálni, mert az öltönyök naggyából egyformák. Szóval az előadás nekem nagyon tetszett, de az elfogultság is beszél belőlem, mert kedvenc színházi emberem Cserhalmi György aki rendező volt most, illetve nagyon szeretem a debreceni színészeket, mert udvariasak és kedvesek. De nem csak ők, hanem az egyéb ott dolgozó úrak, hölgyek is. A szünetben például szóbaegyeledtem egy fiatal hangteknikussal aki aznap épp szabadságon volt, és önszorgalomból jött be a színházba. Elmondott néhány kulisszatitkot. A leginkább az tetszett, hogy speciális kesztyűben pakolják a nehezebb tárgyakat. Úgy kell elképzelni mint a cicatalpas zoknit. Csak ez kesztyű. Picike gumidarabok vannak rajta és így biztonságosan tudnak emelni ezt-azt. Elmondta azt is, hogy Cserhalmi György nagyszerű ember és ugyancsak az Hobó úr is és persze a sok-sok helyi színész is. Annyit beszélgettünk, hogy lóhalálomba rohantam vissza, nehogy lekéssem a második epizódot. Kicsit meg is tapostam a 6-os széken ülő elegáns férfi cipőjét. Ezúton is elnézést kérek. Végezetül azt szeretném javasolni, ha van idejük járjanak színházba, mert a világ legkellemesebb szórakozása.

FIGYELEM: EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESIRÁSI HIBÁK.
Az FM90 Friss Rádió támogatásával