Dumapárbaj I.

civishir.hu

2015.02.06. 18:31

Dumapárbaj I.

Komoly film, komoly problémákkal. A fő üzenet, hogy a magyar miért nem akar összefogni, együttműködni. Szakács Béla írása

Hirdetés

Mondhatni példás volt az a magyaros összefogás, ahogy az index és a 444 karöltve igyekezett porig alázni a Dumapárbaj című filmet. Rossz nyelvek szerint a kritikákat már a bemutató előtt megírták a pesti székhelyű portálok kritikusai.  Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Dumapárbaj az évtized magyar filmalkotása, ám lényegesen jobb, mint azt a kritikák sugallják.

A két főszereplő, Eszenyi Enikő és Hadházi László a debreceni Kossuth Gimnázium növendékei voltak, s e közös múlt sokat segített a Kossuth-díjas színésznő és a sztendapos közös jeleneteiben. (Jelzem, Jordán Adélnak is van helyi kapcsolódása, férje, Keresztes Tamás Debrecen szülötte). Jó lett a párosuk, szerethető és hiteles. Még így is, hogy színész-szakmailag fényév távolságra vannak egymástól.

De hatalmasat alakított az epizódszerepekben Kovács Lajos, Gáspár Tibor, Kamarás Iván is, valamint a hatalmas poénként bevetett Aradszky László és Karda Beáta kettőse. A Dumapárpaj legnagyobb hibája, hogy a PR-csapatnak nem vígjátéknak kellett volna elnevezni, hanem tragikomédiának. Ugyanis Kiss Ádám és Hadházi szereplése talán félrevezette azokat, akik gatyatologatásra, ba…megelésre számítottak. Komoly film, komoly problémákkal. A fő üzenet, hogy a magyar miért nem akar összefogni, együttműködni. Mikor tesszük végre félre a hiúságunkat, a kivagyiságunkat egy közös cél érdekében? Mint a film végén kiderül, a két humorista együtt sokkal jobb, mint külön-külön. Mennyivel előrébb lenne ez az ország, ha a tehetségek összekapaszkodnák és az egymás fúrására mozgósított energiákat jó irányba  fordítanák! Ez a motívum az 1981-ben bemutatott Ripacsok című Sándor Pál-filmben is feltűnik. Akkor 1981-ben is bebizonyosodott, hogy egyedül nem megy, most meg főként. 

A film jól bemutatja, hogy  az irigyelt celebek élete valahol ugyanolyan nyomorúságos, mint egy 2015-ben elszegényedett hétköznapi tanáré, géplakatosé, takarítónőé. Szomorú történet ez, vidám elemekkel, ragyogó színészi játékkal. A mindent tudó, mindent megmondó nagybudapesti portáloknak meg visszanyalt a fagyi. Nem sikerült eltántorítani a nézőket a mozitól.

Szakács Béla
Az FM90 Campus Rádió támogatásával

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés



Hirdetés

Hirdetés