Variációk debreceni direktorságra 1.
2010 óta folyamatosan terítéken van Vidnyánszky Attila, aki a Fidesz választási győzelme és az akkor felröppenő pletykák után egyértelművé tette: érdekelné a Nemzeti Színház vezetése.
Innen nézve kicsit szerencsétlen a helyzete: alkosson bármilyen nagyot, maradandót és tartalmasat, sosem mossa le magáról, hogy csupán politikai döntés eredményeképpen kerülhet a nemzet színháza élére, eléggé egyértelmű egybeesésekről van szó. A nemrégiben közröhej – más szempontból közutálat – tárgyává tett színművész, Eperjes Károly nevének felmerülése, mint jobbkézé pedig csak még jobban megerősíti a gyanút…
Sokan vannak városunkban, akik nem szeretik Vidnyánszkyt. A beregszászi rendező Debrecenben új társulatot építetett, új szemléletű színházat hozott, ami megosztja a közönséget. Sokan istenítik, mások utálják. Nem lehet kétségbe vonni a tehetségét, hogy hatni, érzékeltetni, felemelni és sújtani tud, akkor sem, ha az eszközeivel az ember nem minden esetben képes is azonosulni. Olyan ember ő, aki érti és át tudja adni a színház lényegét. Ennek ellenére mégis rengeteg embert ismerek, akik azóta, mióta ő igazgat Debrecenben, nem teszik be a lábukat a Csokonaiba. Nem olyan emberekről van pedig szó, akik be vannak oltva kultúra ellen – és ha Csokonai, akkor maximum a söröző jöhet szóba –; Vidnyánszky nevét kifogásként emlegetik. Színházszerető, képzett és művelt értelmiségiek is tartoznak ebbe a csoportba. Néhányukat valószínűleg a politikai meggyőződés vezérli: más zászló alatt állnak, nem támogatják az ellenfél emberét, így hát addig nem vesznek bérletet a Csokonai Színház előadásaira, amíg Vidnyánszky a helyi színi direktor. Az országban tapasztalható megosztottság a kultúrában is általánossá vált.
Ugyanez a folyamat zajlik most le nagyban: négyen harcolnak a Nemzetiért első székéért, a jelenlegi vezető, Alföldi Róbert – szerintem naiv – reményei szerint nem ideológiai alapon. Vidnyánszky pályázata lehet bármennyire szakmai, szándékai bármennyire szakrálisak, kultúrmissziója érvényes, üdvözlendő és megalapozott, sokan fogják a fent leírtak miatt úgy gondolni, nem neki kellene dirigálnia a szimbolikus intézményt. Ráadásul a bíráló bizottság sem tűnik pártatlannak, de mi már hozzászoktunk az áldemokratikus intézményekhez, ennyi meg sem kottyan… Nekünk, debrecenieknek fontosabb kérdés, ha Vidnyánszky megy, ki jön?
Népszínház-csináló, popularitás-üldöző, operettista, esetleg olyan, aki a színvonalat, a nemzetközi szinten is szerzett elismeréseket meg tudja tartani, s képes mégis az arra nyitott közönség számára fogyasztható repertoárral, színvonalas szakmaisággal a vidéki kultúra fellegváraként fenntartani a városi teátrumot? Természetesen csak az utóbbinak szurkolhat mindenki, aki kicsit is szívén viseli a város és a művelődés sorsát. S hogy ki lesz ez az ember? Dörner György, a nemzeti radikális? Nagy Viktor, az Operaház volt főrendezője? Netán Vidnyánszky kezében marad a művészeti vezetés? Mi mindenre marad még energiája hat gyermeke, a színházvezetés, a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének irányítása, a Magyar Teátrumi Társaság elnöksége mellett?
Mindenesetre mi itt várunk és reménykedünk, hogy nem óvodás módszerrel, színkódok alapján hanem magas szakmai alapon rendeződik majd a bizonytalanságok elmúltával színházunk sorsa.
Szabó-Kovács Patrícia
Folytatjuk vasárnap Szakács Béla véleményével.
