Hirdetés

Himnusz – sportverzió

civishir.hu

2013.09.25. 08:11

Himnusz – sportverzió
Kölcsey és Erkel biztosan fejre állna...

Ki mondja meg, milyen himnuszt énekeljünk? Kettő lesz abból, amiből csak egy létezhet. Szabó-Kovács Patrícia jegyzete

Hirdetés

Az, hogy a kereskedelemben mondjuk autóból létezik felszereltségben választék, alap, sport, elegáns vagy full extrás változat, teljesen elfogadott, egyet is éretek vele. Nyugodtan döntse el az ember a pénzéért – már ha van neki, és meg tudja fizetni – miből milyet szeretne. Ám van olyan dolog, amiben kifejezetten érthetetlen, elítélendő, nemzetietlen, és sorolhatnám tovább az elmarasztaló jelzőket, ha választási lehetőséget adunk, vagy elkezdünk variálni. Épp ilyen a magyar himnusz újraírása, vagy visszaírása, amiből elkészült a sport verzió. Nagyon szeretem  a sportot, az olimpia meg egyenesen a szívem csücske. Mégsem érzem sem indokoltnak, sem elfogadhatónak, hogy egy – nem csak szubjektíve, hanem egy nemzet számára, hivatalosan – szimbolikus művet külső igényhez igazítsunk. A szövegét esetleg ne írjuk át, hogy jobban megfeleljen a nemzetközi divatként hódító „you can do it, you are the best!” szellemiségnek?

Az átírást azzal magyarázzák, hogy a NOB kikötése szerint 90 másodpercnél nem lehet hosszabb a mű, melyet lejátszanak. Ez viszont nem újdonság, mostanáig is így volt. Ennek megfelelően tehát minden nemzet himnuszából eddig is csak ennyit játszottak le. Mert azt ne mondja senki, hogy a többi ország nemzeti himnusza egységesen ehhez az igényhez igazodva – mármint a NOB előírásához –, régen is 90 másodperces volt! Megoldották, ahogy tudták az egységes hosszt, de minden nemzet érezte, hogy ami szól, a sajátja, az igazi. Politikai rendezvényeken, nemzeti ünnepeken, iskolai rendezvényeken viszont ezentúl is az a himnusz fog felcsendülni, amit megszoktunk, ismerünk, szeretünk. Mostantól tehát kettő lesz belőle. Egy olyan valamiből, amiből csak egy létezhet, jellegéből, saját természetéből adódóan. Ha erre azt mondom, érdekes, nagyon finoman fogalmaztam.

Az meg végképp rejtély, hogy a hangnemi és ritmikai váltásra – mellyel állítólag az eredeti, lelkesítő, verbunkos jelleghez nyúltak vissza az Erkel Társaság erre hivatott tagjai –, miért volt szükség. Annak aztán a hosszhoz, a NOB elvárásokhoz tényleg semmi köze. Hogy sokan nem tudták kiénekelni a magas hangokat? Kit érdekel? Sajnos egyre kevesebben éneklik lelkesedés, nemzeti érzés vagy szövegtudás híján. Ez utóbbin nem segít az új változat sem: érthetetlen, ha tényleg az (is) volt a szándék, hogy az emberek számára könnyebben énekelhetővé tegyék, miért szöveg nélküli változatot „rendeltek” belőle?

Mindegy. Ha szerencsénk van, a zászlónk színével, mintájával elégedett a NOB, és azt talán nem cseréltetik le.

Szabó-Kovács Patrícia

Hirdetés



Hozzászólás

Hirdetés



Hirdetés

Ez is érdekelheti

    Hirdetés