Debreceni úrvezetők, mit szóltok?

Aki ma Debrecen utcáin autóval közlekedik, az jó eséllyel valamikor, mostanában vagy régebben, szerzett jogositványt. Akik csak ezután szeretnének, nehezebb dolguk lesz.

Hasznos követniük azoknak, akik a közeljövőben szándékoznak megismerkedni a közúti közlekedés elméletével és gyakorlatával, milyen feltételeknek kell megfelelniük legújabban. Számomra ezek között akad néhány meglepetés, nem túlságosan logikus. Nem kell például a tanfolyam kezdetére orvosi alkalmasságot igazolniuk a kezdőknek. Másrészről viszont, ha jobban belegondolok, hogy eddig is sok orvosnál – tudom, nem mindegyiknél, csak sokaknál – hogyan zajlottak ezek a vizsgálatok... Hát, bizonyos esetekben kimondható, hogy értelme annyi volt ezeknek az alkalmasságinak becézett orvos-beteg találkozóknak, mint kemping sajthoz sátrat venni. Ezen viszont az új szabályozás sem fog változtatni, gondolom. Sajnos. Hogy az időbeli eltolásnak mi a valódi jelentősége, hogy miért kellett ezt a változást meglépni, azt nem igazán értem, de ez az én bajom. Nem hiszem, hogy a gyakorlatban igazán változást fog hozni. Merthogy vizsgázni már nem lehet enélkül, mint ahogy az alapfokú végzettséget igazoló dokumentum nélkül sem. Szerencsére, mondhatjuk, mert így is annyi közveszélyes őrült van az utakon, több bunkóra már igazán nincs szükség.

Hogy a gyakorlott sofőrök hogyan fogják tolerálni az utakon 580 kilométert megtenni kénytelen tanulóvezetőket? Jó kérdés. De azzal senki nem vitatkozhat, hogy kell a rutin, mert tényleg sokan olyan jogosítvánnyal ülhetnek ma autóba Magyarországon, és szaladgálhatnak az utakon esetenként mások és saját maguk életét veszélyeztetve, ami mögött a gyakorlat a nullához közelít. Ennek a változtatásnak látszik az értelme: ezt a gyakorlatot szeretné felszámolni. Helyes. Remélem, sokaknak lesz nagyobb a biztonságérzete, mernek majd vezetni.

Ma rengetegen vannak, akik megszerezték ugyan valamikor a jogositványt, de maguk is érzik, mindenkinek jobb az, ha mégsem mennek ki a forgalomba, legfeljebb akkor, ha a párjuk megiszik két sört, és a kocsit haza kell kísérni a közeli kocsmából. De gyanítom, hiába lesz a tanulóvezető tábla az oktató kocsiján, azokat a sofőröket, akik erre eddig sem voltak tekintettel, semmi nem teszi toleránsabbá, türelmesebbé, simán ledudálják vagy letolják az útról az egyébként is önbizalomhiányos tanulóvezetőket. Eddig is, ezután is. És nincs olyan szabályozás, ami ezen változtathat.

Szabó-Kovács Patrícia