Tűzhalvérű angolok

Három nap folyamatos zavargás után a kedd éjszaka viszonylagos nyugalomban telt Londonban. Ebben alighanem jelentős része volt a Nagy-Britannia történetében mind ez idáig példa nélküli rendőri fellépésnek is. A vidéki városokból a fővárosba vezényelt rendfenntartók óriási erőkkel védték meg a várost az újabb éjszakai gyújtogatásoktól és rombolástól, és a szigetország történetében – az észak-írországi polgárháborút leszámítva – most először vetettek be gumilövedéket. A szabadságát megszakítva hazatért David Cameron miniszterelnöknek még az sem okozott problémát a súlyos döntések meghozatalánál, hogy a zavargók nagy része szinte még gyerek. mint mondta” ha elég idősek ahhoz, hogy gyújtogassanak és fosztogassanak, akkor ahhoz is elég idősek, hogy gumibottal jól fejbe verjék őket a rendőrök”.

Mindeközben több vidéki nagyvárosra is átterjedtek a zavargások. Már biztos, hogy elmarad az angol-holland meccs a Wembleyben, és kétséges a Premier League startjának időpontja is. A jövő évi olimpia helyszíne gyakorlatilag háborús zóna. A turisták menekülnek az országból, London lényegében kiürült. A zavargások okozta károk sokkal messzebbre mutatnak, mint a felgyújtott autók, kiégett és kifosztott raktárak, üzletek, házak értéke.

Miért történt mindez?

Sokan máris levonták a kézenfekvő következtetést: brit futballhuligánok randalíroznak az utcákon. Ami egyébként valószínűleg igaz is. Szinte bizonyos, hogy – amint 2006-ban Magyarországon is – az agresszivitásra hajlamos, jórészt szélsőséges gondolkodású fiatalok okozzák a zűrzavart. Ennyire egyszerű lenne a dolog? Lelőttek a rendőrök egy családos férfit – aki a vizsgálat jelenlegi állása szerint nem tüzelt, de fegyvert rántott a rendőrökre –, és emiatt törtek ki a tüntetések, majd a zavargások.
Pontosan ez történt 1992-ben Los Angelesben, amikor a rendőrök félholtra vertek egy bűnözőt, Rodney Kinget. Az akkori zavargásokban dollármilliárdos volt a kár, és 53 (más források szerint 55) ember halt meg. És ugyanez történt 2005-ben Franciaországban is, amikor a rendőrök két fiatal betörőt üldöztek, akik bemásztak egy trafóházba, és áramütés miatt meghaltak. Az esetet három hétig tartó zavargások követték. És ugyanez történt 2006-ban Magyarországon is, amikor Gyurcsány Ferenc beszéde volt a gyújtózsinór – a többit tudjuk…

A zavargásoknak mindig van közvetlen kiváltó oka. Rendőri túlkapás, politikusi taplóság stb. De a zavargások soha nem emiatt törnek ki! Ha „csak” annyi történt volna, hogy a rendőrök lelőnek egy fegyverest, megvernek vagy halálba üldöznek bűnözőket, vagy egy miniszterelnök kinyilvánítja a bunkóságát, akkor ez vélhetően legfönnebb békés tüntetéseket, demonstrációkat, felvonulásokat, Parlament előtti ücsörgést és transzparensek emelgetését váltja ki. A gyújtózsinór nem elég a robbanáshoz, és a gyutacs is csak pukkan, de nem robban. A detonációhoz, az utcai harcokhoz, a kukaborogatáson túlmenő rendőrkocsi-gyújtogatáshoz, fosztogatásokhoz hatalmas mennyiségű felhalmozódott feszültség is kell, amely láncreakcióját az említett detonátorok indítják be. Annak idején Los Angelesben és később Franciaországban ez a detonátor a felszínre törő etnikai elégedetlenség volt, 2006-ban Magyarországon a kormányzással szembeni elégedetlenség, a politikai korrupció, most Londonban pedig a fiatalokat érintő gazdasági megszorító intézkedések.

Robbanásveszélyes muníció idehaza is van bőven. A kanóc még hideg.

Horváth Árpád