Dumakormány újratöltve
Ha Magyarország nem lesz európai, de legalábbis regionális termelési központ, akkor az országnak nincs jövője a következő 15–20 évben. Ezt mondta a szájával Orbán Viktor, miután kedden egyeztetett a munkavállalói és a munkaadói oldal több képviselőjével. A megbeszélés témája, ahogy Orbán mondta, az ország átalakítása volt.
A miniszterelnök szerint a kormány olyan alapvető változtatásokat végez el, amelyeket eddig húsz év alatt senkinek sem sikerült. Megváltoztatják az adórendszert, a nyugdíjrendszert, a közoktatást, az egészségügyet és az igazságügyi rendszert is. Az idei ősz az új rendszert keretbe foglaló törvények megalkotásáról szól. Orbán szerint ez emberfeletti vállalkozás, „de ennél kevesebbet nem lehet, mert nincs több idő, a történelem nem ad több haladékot”. Szerinte ennek része az új munka törvénykönyvének megalkotása is, amelynek munkaközpontúnak kell lennie.
Ezt hallva, s az elmúlt néhány nap történéseinek és kormányzati bejelentéseinek ismeretében az ember eltöpreng azon, hogy vajon pártunk és kormányunk, s élén Szeretett Vezetőnk vajon összevissza beszél ökörségeket, kékeslila fogalma sincs arról, hogy mit is kellene csinálni valójában, vagy simán hazudik.
Nézzük csak. Orbán szűk másfél évvel ezelőtt egyértelművé tette, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának alappillére az egykulcsos adórendszer. Nemrégiben ezt megerősítette, amikor kijelentette, hogy a 2012-es költségvetés az egykulcsos adóra épül, és azt kell elérni, hogy azt a nyavalyás 16 százalékot mindenki fizesse be. Mármost, amikor kedden Orbán Demjánnal és néhány szakszervezeti funkcival „tárgyalt”, már bizonyosság volt a Nemzetgazdasági Minisztérium által kreált „átmeneti hozzájárulás” bevezetése. Ez az új adónem a bruttó átlagkereset fölötti jövedelmeket plusz elvonással terheli. Ez, kérem szépen, egy második adókulcs, akárhogy is nézzük.
A kormány ezzel egy időben bejelentette, hogy a minimálbért 78 ezerről 92 ezerre emeli. E lépéssel egy csapásra több százezer haragost szerzett magának: a kis- és középvállalkozói szférát, amely nyakába így nem jelentéktelen terhet rak, a többi tetejére, ugyebár. Nyilván érzik, hogy ez így nem megy, ezért rögvest azt is bejelentették, hogy ezt majd kompenzálni fogják, nehogy belerokkanjon a kkv-szektor. Miből, könyörgöm? Miből? Vagy megint adtak a fekáliának egy méretes pofont…?
Nincs még vége.
A 27 százalékra emelendő általános forgalmi adóval kormányunk világrekordot állít fel. Ugyan valóban létezik ennél magasabb kulcs a világon, de az adókivetés eltérő módja miatt az átlag áfa sehol sem lesz olyan magas, mint nálunk. Ráadásul ezzel az emeléssel az EU irányelveit is semmibe vesszük, de ez már aztán igazán semmiség. A lényeg, hogy a szegényebb rétegek megsegítése érdekében az alapvető élelmiszerek adóját csökkenteni fogják – valaki kiszámolta, hogy így nyer-e egyáltalán a költségvetés?
Egymillió munkahely? Baromság. Éppen most készülnek seggbe rúgni ötezer közszolgát…
Devizahitelek kedvezményes árfolyamon történő előtörlesztése? Szemfényvesztés. Ez csak annak a szűk rétegnek kedvez, akik hirtelen le tudnak akasztani pár milliócskát…
Egészségügy átalakítása? Ha pénzed van, megúszod…
Nyugdíjrendszer racionalizálása? Ne tessék röhögtetni…
Közoktatás? Pokorni vagy Hoffmann Rózsa? Most éppen nehéz kitalálni, ki irányítja a hazai oktatáspolitikát…
Talán itt az ideje végre eldönteni, hogy mit akar a Fidesz–KDNP-kormány. Illetve pontosabb, ha azt kérdezzük: Mit akar Orbán Viktor? Mert az immár folyamatossá vált bénázások, csiki-csukik, riszálások egyre inkább azt az elméletet valószínűsítik, amely szerint Orbán nem a kormányzati sikereivel, hanem a jogrend átalakításával igyekszik megszilárdítani a hatalmát. Habár, ha a napokban elkezdett trend folytatódik, akkor inkább az az összeesküvés-elmélet tűnik igaznak, amely szerint Orbán nagyon gyorsan meg akar bukni, nehogy az ellenzék rendezni tudja a sorait egy előrehozott választásig…
Horváth Árpád
