Szól a rádió!
Méghogy a magyart nem érdekli a politika és a közélet! Csütörtök este lemegyek mackóban a törzshelyemre Inter–Palermót nézni, és mitől hangos a kocsma? Nos, nem attól, hogy potyogtak a gólok a San Siróban, hanem attól, hogy szegény Danubius, szegény Sláger, meg szemét ORTT, szemét MSZP, szemét Fidesz, csak a Jobbik! Elszámoltatást!
A szereplők közül bemutatásra csak debilnevű „óertété” szorul. Ez a testület, melynek nevével például akkor találkozunk, amikor a nemzet Mónikájának showjában két fogatlan transzvesztita és egy műfogsoros pedofil verbálisan-análisan magáévá tesz néhány kiskorút, és ennek „szigorú” következményeként elsötétül pár órára a trágyaszexnek megágyazó csatorna. Szóval ez a társaság tévés meg rádiós ügyekben próbál felügyelni, büntet és dönt, legutóbb úgy, hogy a Danubius meg a Sláger helyett jön a Klassz meg a Neo.
A téma kapcsán perverz ötletem támadt: ellátogattam a www.ortt.hu-ra, hogy okosabb legyek. Nem lettem. Furdal a kíváncsiság, hogy ebben az őrült nagy technikai fejlődésben, amikor a műhold annyira életünk része, mint a fakanál, miért csak két országos frekvencián lehet sugározni ultrarövid hullámhosszon? Aki engem felvilágosít, vendégem egy pofa sörre!
De vissza a politikához! Az folyik még a csapból is, hogy Fidesz–MSZP háttéralku született, amikor a Danubius és Sláger rádiókat kigolyózták a frekvenciákról. Itt valami nem stimmel. Az egyik az, hogy kereskedelmi zenei adót képtelenség egy párt szócsövévé tenni, mert azonnal megbukik, tehát nem kell attól tartani, hogy az újak rosszabbak lesznek, mint a régiek. A propagandarádiók ideje lejárt, a pártok már a tévében nyomulnak, mert kábeltévét bárki vehet magának. A másik az, hogy a rádiózásnál vannak sokkal jövedelmezőbb üzletágak is, mondjuk az olajbiznisz. Én mindenesetre ott „vállalkoznék”, ha már pártközeli üzletember lennék, a gyerekeim biztos jövőjét a rádiók hullámhosszán sokkal, de sokkal nehezebbb összelopni.
A kereskedelmi adókat az emberek azért hallgatják autóvezetés vagy krumplihámozás közben, mert szól a zene, és gyakran bemondják a pontos időt. Ha nem szól a zene, nem szórakoztat, nem hallgatják, vagy mást hallgatnak, elkapcsolnak. A kereskedelmi rádiózás azért sem nagy biznisz, mert ma már zenéhez hozzájutni könnyebb, mint nőhöz. A zenerajongók már saját rádiót szerkesztenek maguknak az interneten, arról nem is beszélve, hogy a P Mobilon felnőtt ötvenes eddigi sem tapadt rá a Danubiusra, és a Neóra sem fog.
De legyenek önök is „zenei szerkesztők”! Látogassanak el a www.radioblogclub.com-ra, regisztráljanak, és válogassanak Bódi Gusztitól a Metallicáig több órányi anyagot maguknak a kedvenceik közül. Megvan? Máris van saját rádiójuk! A változatosság intenzív gyönyörét még az is fokozza, hogy nem kell elviselni bugyuta hírperceket a két „leghosszabb zenei óra” között. Nekem nagyon bejön, és hátha van, akinek újat mondtam!
Így működik ez, ingyen van a zene. Mire ez a nagy felhajtás? A rádió szól.
Cs. Bereczki Attila
