Stadion-politika
A szerencsésebb fejlődésű országokban a labdarúgás komoly lehetőséget kínál fel az imidzsépítésre a politikusok számára, így ott már nagyon régóta szép és nagy stadionokban kergetik a lasztit. Mifelénk nem éppen a legjobb üzenet futballfanatikusnak lenni, az „átlag magyar” ugyanis zsigerileg utálja a focit, vagy legalábbis annak a honi verzióját, s tetejébe még impotens és kétballábas félnótásnak titulál minden szereplőt, akik milliókat keresnek a semmiért („Bezzeg a vízilabdások, meg a kajakosok!”), mert sajnos tényleg akadnak olyanok, akik milliókat keresnek a semmiért, de közel sem annyit, mint egy BKV-osztályvezető.
Van egy földalatti mozgalom Magyarországon, mely genetikailag magyar futballra kódolt. A magasabb rendűek – mondjuk néha, szűk körben, mégpedig a sörfogyasztás mértékétől függően, akár viccesen is. Ez a „titkos” társaság azonban (még) nem annyira befolyásos – kis létszámából fakadóan -, hogy kiharcolja magának a jussát. Egy miniszterelnököt tudtunk becsempészni a hatalomba, akit ugyan hiába ütnek-vágnak, mert keményfából faragtak, de az óriási ellenszélben nehezen jut előre, és olykor sajnos maga felé hajlik a keze. Zapaterónak könnyű az élet: Spanyolország világbajnok, és tele van stadionnal.
A magyar foci annyira kicsi és szegény, hogy még a karvalytőke is kerüli. Ráadásul a politikus, akinek semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy szívből szeresse a magyar focit, azt látja, hogy még az ország legjobb csapata, a debreceni is rendszeresen fél ház előtt futballozik. Ez csak ötezer szavazó, vazzeg! – jön a felismerés. A nagy követelőzés közepette azonban magunkba is nézzünk! Ötezer ember nem csak szavazónak kevés, hanem közönségnek is. Egy angol lakótelepi derbin Szent György napján ennyi a minimum, esőben. Ötezer emberrel még tünteti is fölösleges. Valljuk be: kevesen vagyunk, és még ezt az Oláh Gábor utcai tákolmányt sem tudjuk rendszeresen megtölteni. Elhiszem, hogy a szép, új stadionba kétszer ennyien is kimennének, csak úgy 10-15 milliárd forinthoz ez gyenge, nagyon gyenge érv. A nyomós az, hogy van csapatunk, hála azoknak, akik eddig nem építettek stadiont. Paradoxon debreceni módra!
Lesz stadion. Idővel. Konkrét ígéretünk van rá, és ebbe még akkor is kapaszkodhatunk, ha politikusoktól származik. Az előző hatalom feje ugyanis egészen konkrétan azt ígérte meg, hogy nem lesz stadion Debrecenben, s nem is lett! Ilyen a progresszív balliberális politika Cristiano Ronaldója. Maradéktalanul betartotta, amit ígért. Ezen a sziklaszilárd erkölcsi alapon a mostani hatalom nem teheti meg, hogy nem épít stadiont Debrecenben, és hogy a projektet miként adja el az ország nem debreceni részének, az már az ő baja. A Főnix-csarnok építésekor sem érdekelt minket, hogy mit szólnak a nyíregyháziak, és azóta is jól megvagyunk.
Én fogadok a kedves olvasóimmal, hogy mire Dombi Tibi 45 éves lesz, felépül a debreceni stadion!
Cs. Bereczki Attila
