Mössziő Platinit miniszterelnöknek!
Ha a magyar labdarúgó-válogatottnak holland a kapitánya, miért ne lehetne az országnak francia-olasz miniszterelnöke? De ült már német is a kispadon, nem is jártunk olyan rosszul vele, igaz, jól sem, de mindegy, legalább beszéltek rólunk a nagyvilágban. Vagy hát nem is olyan régen egy kanadai-olasz csodát ért el a hokiválogatottunkkal, pedig tízig sem tud magyarul számolni. Ki kéne már egyszer próbálni egy idegenlégióst a kormány élén. Nagyot nem bukhatunk. Sőt!
Platininál jobb kormányfőjelölt nem akad a bolygón! Egy: beszél néhány idegen nyelvet. Kettő: a szociális érzékenysége egyszerűen nem ismer határokat. Három: ritkán szólal meg, de amit mond, az nem üres beszéd. Négy: amit ígér, azt maradéktalanul betartja.
Amikor ezt a francia-olasz sportdiplomatát UEFA elnökké választották a magunkfajta futballtörpék, székfoglaló beszédében kifejtette: a pénz nem minden! Ez az ember ráadásul is bátor is! Szembement az EU-val, hogy az európai futballszövetség kapjon mentességet a brüsszeli döntéshozóktól a játék szellemét és népszerűségét veszélyeztető szabadpiaci versenyszabályok alól. Félreértés ne essék, nem demagóg és nem antikapitalista, hanem szociálisan érzékeny és futballszerető! Nem mindegy! Platini szépen és érthetően megfogalmazta, hogy a futballt nem a gazdasági érdekek tették sikeressé, hanem a versenyszellem, a fair play és a kiszámíthatatlanságban rejlő izgalom, és számos tanújelét adta annak, hogy az esélyegyenlőség megvalósuljon a labdarúgás óriásai és a törpéi között. Így kerülhetett eurómilliós biznisz kellős közepébe a DVSC, melynek – ne áltassuk magunkat – ha nincs Platini, akkor annyi esélye lett volna, mint döglött hintalónak az Epsomi Derbin.
Mindezt úgy vitte véghez ez a drága ember, hogy azok érdekét sértette, akik közül származik. Ez ám a világszám! Azt hiszik, jó szemmel nézik azt a nagymenők Nyugaton, hogy mi, itt a Vadkeleten lejátszottuk egymás között a mi kis meccseinket, aztán felvesszük a hétmillió eurót? A globalizált világban a futballt is egyszerűen működtetné egy szűk réteg, a cél, hogy náluk összpontosuljanak a bevételek, ezáltal ők diktálnak a játékospiacon, milliárdos bevételhez jutva később a marketing meg mindenféle jogokból.
Vitathatatlan, hogy Mössziő Platini átütő sikert ért el ezen a fronton – ezt a saját bőrünkön is tapasztaljuk, ott vagyunk a BL-főtáblán! –, azaz tehetsége megkérdőjelezhetetlen. A G14-nek nevezett szervezet, mely a világ leggazdagabb klubjait tömöríti Real Madridostul, Milanostul, minden bizonnyal keményebb dió, mint a hazai lobbik együttvéve. Platini lesöpörné őket, mint a pinty!
És végre elindulna a debreceni stadionügy, szintén az esélyegyenlőség jelszava alatt, és amikor kezdenének hőbörögni az írástudók Budapesten, hogy „Na de milyen jogon azt Debrecennek?”, akkor megmondaná nekik szépen nyugodtan, hogy azért, „mert a foci nem csak a szórakoztatás része, hanem annál sokkal több, a társadalomra abszolút pozitív hatást gyakorló jelenség, Debrecen pedig egy nagy város, azért! És mindenki sorra kerül!”
Platini vérbeli profi, mindenkit a legjobb tudása szerint alkalmazna: Orbán Viktor lenne a debreceni stadionrekonstrukciós programot felügyelő kormánybiztos, Gyurcsány Ferencet pedig elküldené gályarabnak a hetedhétországon túli Böszme-tengerre.
De szép lenne!
Cs. Bereczki Attila
