Milla, nem Milka, birka!

2010 tavaszán, majd őszén, amikor a Fidesz és az utánfutója, a sokkal jobb sorsa érdemes magyar kereszténydemokráciát képviselni akaró formáció szövetsége agyonverte a szavazófülkékben minden riválisát, azt mondták a nagytudásúak, hogy nyugis négy évünk lesz. No választás, no kampány, élhetünk idiotizmus nélkül, mint Marci Hevesen. Fülkeforradalom forever!
Hát nem jött be. Messze még 2014 tavasza, de már most dübörög a kampány, igaz, nem is élünk úgy, mint Marci Hevesen. Megszületett az összefogás: a nyugdíjasokat, a szegényeket és a baloldaliakat lassan deportálni kezdő, a sajtószabadságot és a köztársaságot felszámoló, a demokrácia alapjait is leromboló, az éhezők segélyén Debrecenben stadiont építő, fasisztoid, vacsorára liberális értelmiségieket fogyasztó Orbán Viktor Videoton-szurkolót meg kell buktatni.

Egy kampánnyal önmagában nincs gond, izgalmas, mozgalmas és időnként baromira vicces, pláne amikor az ingyen tömegközlekedést ígérő komisszárok kiszöknek a zárt osztályról. Jól van, na, tudom, egy Debrecen-Diósgyőr derbi sokkal élvezetesebb, mint az egész magyar politika, de azt nem lehet minden nap megrendezni. Gondoljanak a kötelező szexre. Ha kibírja az ember, márpedig sokszor nincs más választása, akkor ahhoz képest a kampány laza felüdülést jelent.

Máris megy a műsor, pedig 2014 tavasza olyan messze van, mint ide a debreceni stadion, vagy sokkal közelebb, ezt még nem tudhatjuk. Ha nem az Arcadom nyer a közbeszerzésen, akkor legalább egy alapozásra lesz remény. A Milla stadionrekonstrukciós programjáról még nem hallottunk, mi, lokisták reménykedjünk, hogy nem is fogunk!

Tisztázzuk, nem a Milkáról van szó, mert az egyik kedves barátom szerint annak van értelme, a Millának pedig az égvilágon semmi. Nem a k betű és a lila tehén kavarta meg, annyit azért nem szokott inni, hanem az, hogy a politikus-ellenes ideológiával támadó fészbukosok között annyi a leharcolt, rommá bukott politikus, mint a pelyva. Az egyiket máris ellen-Orbánként emlegeti a média, pedig még alig bégetett valami olyasmit, hogy se komcsik, se jobbosok, hanem centrum. Róla speciel egyet tudunk, mi, debreceniek nagyon is, de még be is bevallotta, hogy a baromfifeldolgozáshoz fingja sincs. Meg egyáltalán az egész iparághoz sincs. Ettől természetesen lehet valaki jó közgazdász, nem gazdasági miniszter, majd miniszterelnök, ha éppen belebotlanak a folyóson, hanem csak valami okleves menedzser jó fizuval és frizuval, tudniillik a Márton-napi libasültön túl is van élet, a közgazdaságtan széles spektruma megannyi lehetőséget rejteget még. Főleg, ha nincs már liba. Mondjuk akkor ott vannak a birkák.

Szóval politikai alternatívát kezdenek itt nekünk felmutatni a különböző Orbán-ellenes képződmények, ami szép és jó, elvégre demokráciában élünk, s legyen valami pezsgés, csak rejtély, hogyan kerül a képbe egy olyan pofa, aki lelkesen végig talpalta a Gyurcsány-érát, ami éppenséggel a kétharmadhoz vezetett.  El tudják képzelni, hogy egy focikapus, aki négy éven keresztül folyamatosan lepkézik, be tudja lopni magát a közönség szívébe kis idő múltán? Hogy egyáltalán esélyt kap még egyszer? A szándékos potyát nem lehet elfelejteni! Vagy olvasom, hogy felsorakozott a „nagy” összefogás mögé egy veterán "liberális", akinek a teljesen haszontalan parlamenti tevékenysége szintén rátett hat nagy lapáttal a kétharmadra. Millások, csináljatok valami újat, vagy fejezzétek be a bohóckodást! Mert ez így egy orbitális dislike a köbön. 

Én mindenesetre Orbán Viktor helyében kezdenék megnyugodni. És esetleg kormányozni.

Cs. Bereczki Attila