Miért nincs DKV-sztrájk?
Úgy megélnék egy komoly sztrájkot, mondjuk közlekedésit, és szigorúan „vidékit”, debrecenit, hogy érezzem testileg is! Milyen újságíró az, aki csak a tévében látott sztrájkot? Tudom, szakmai önzés, de akkor is!
Mintha a DKV-nál letenné a munkát Béla, a sofőr szomszéd, meg a többiek is, és nem járna villamos se! Vagy a tisztviselők húznák le a rolót az Új Városházán. Ahová egyszer betértem halaszthatatlannak hitt ügyben, és mackónadrágos asszonyokat vagy vénkisasszonyokat – nem volt ráírva a homlokukra – találtam az emeleten, az akárhányas szobában. Kérdeztem, hogy sztrájk van? Amikor már reménykedni kezdtem, felvilágosítottak: köztisztviselő napot ülnek, és kirándulni megy a hivatal. Ki a szabadba, virágot szedni, testületileg. Kedden! Akkor hirtelen átfutott az agyamon: pályát tévesztettem! Egyébként valami házi vegyessel alapoztak, ha nem csalt a szimatom.
Szóval kíváncsi lennék arra, hogy mi lenne Debrecennel, ha a tömegközlekedésiek nálunk is bevágnák a morcost, mert a köztisztviselőkre ugyebár nem lehet számítani. Ők a felső tízezer alatti kétszázezer, nekik már majdnem jó az élet. A „szegény” vasutasok próbálkoznak, de az kevés. Vonattal már csak a megszállottak utaznak, és ők sem pont aznap. A komoly sztrájkot Debrecenben az jelentené, ha nem járna a legendás 31-es. Az újkertiek 15 perc buszozás helyett 20 perces sétára kényszerülnének. Képzeljék csak! Ami sok, az sok, emberek!
Bár, ha jobban belegondolok, Debrecenben azért nincs BKV-shoz hasonló DKV-s sztrájk, mert kiderülne, hogy nem áll meg az élet, ergo a fél állományt le kéne építeni. Egy átlagos debreceni 72 és fél métert gyalogol, felül a buszra, megy vele négy megállónyit, leszáll, majd sétál még 114 métert a munkahelyig/iskoláig. Erre mondta Béla, a buszsofőr szomszéd: „Ez igaz, de oda-vissza!”
Tovább gondolva a problémát: aki a Nagytemplom másfél kilométeres körzetében él – szerény becslésem szerint úgy 120 ezer a 200 ezerből –, és busszal/villamossal/trolival támadja meg a centrumot, az nagyon öreg, esetleg mozgáskorlátozott, a többsége pedig hiperlusta. Igen ám, de a helyzet változik! Amikor mind többen és többen kapnak rá a gyaloglás, a biciklizés nyújtotta ingyenes élvezetekre, és még a DKV-bérlet ára is megmarad sörre, fagyira, nőre, akkor beüt a krach a közlekedési vállalatnál, mert nem futja majd gázolajra a szép új Volvókba, és menni kell koldulni a Városházára. Egy nem túl logikusan kidolgozott tarifarendszer már bedőlt ugyebár, vagy legalábbis nem hozta a tervet, ha jól emlékszem.
Három év alatt legalább a triplájára nőtt a bringások száma, és ez még a kezdet! Annyira optimista vagyok, mint egy kezdő MLM-katona a hálózat alján, aki már szinte a kezében érzi a Z4-es BMW kulcsát. Nyugaton nem ciki öltönyben biciklizni, 10 év múlva itt sem lesz az. Egy esetleges DKV-sztrájk, még ha sikerre is jutna, hosszútávon nem lenne üdvözítő financiális szempontból, mert biciklire ültetné, gyaloglásra bírná az embereket, és mi van, ha bejön nekik? Ez jelentős kockázati tényező. Hamarabb lesz itt árvíz, mint DKV-sztrájk!
Cs. Bereczki Attila