Mentsük meg a nagyerdei műjégpályát!
Ha Debrecenben valahol jó helyen van egy műjégpálya, akkor az a Nagyerdő. Már csak azért is, mert az átfogó Nagyerdő-koncepcióban – hogy papíron van-e ilyen, nem tudom, de a városi elöljárók gyakran beszélnek róla –, a terület sport-, kulturális- és rekreációs funkciójának erősítése hangzik el minduntalan, egyébiránt nagyon helyesen! Legyen a Nagyerdő a debreceni családok kedvenc kikapcsolódási helye! – mondta a polgármester, amikor legutóbb stadionügyben tartott sajtótájékoztatót, mert a stadiont is úgy építik meg, illetve a környezetét is úgy alakítják ki, hogy az a csábítás erejével hasson. Csak érjük meg egyszer, hogy elcsábuljunk!
Kósa Lajos a szerdai, jégkorongos sajtótájékoztatón jelentette be, hogy bezár a szabadtéri műjégpálya. Azt az érvet, hogy az ammóniás hűtés nagyon veszélyes a területre, nem nagyon lehet elfogadni, tekintettel arra, hogy feltételezhetően eddig is nagyon veszélyes volt, ha az volt egyáltalán. Az már kóser, hogy nem érte meg üzemeltetni, de az még nem ok a bezárásra. A Főnixet sem éri meg, mégsem bontjuk le. Sőt, a Derék utcai jégcsarnok sem termel pluszt! A pénzre hivatkozni inkább fordítva kellett volna, szociális érzékenységtől vezérelve: a nagyerdei korcsolyázás fele annyiba kerül a családoknak, mint a tócóskerti, vagy még annyiba sem, ha a „Diákoknak ingyenes!” akcióba szalad bele vasárnap délelőttönként a debreceni nebuló.
A vártnál sokkal kisebb felzúdulást okozott a hír, miszerint bezárják a jégpályát. Minimum egy Facebook-profilt vártam volna „Mentsük meg a nagyerdei műjégpályát!” címmel, péntek reggelre legalább ezerötszáz lájkolóval. Mintha nem is szövődtek volna ott szerelmek, mintha az elmúlt 30 év sok-sok emlékét elmosta volna az idő. Örömmel tölt el egy újabb jégpálya építése a Tóciban, de a téli hóbortunkat megszüntetik, és ez fáj. A szabadtéri korcsolyázás öröméhez kevés élvezet fogható, külön-külön talán még a jó szex és a hideg sör sem! Korcsolyázni nem csak roppant szórakoztató, de még egészséges is. Nem vagy csak alig terheli az ízületeket, de fejleszti a koordinációs képességet és az egyensúlyérzéket, arról nem is beszélve, hogy a jégen csak öregesen lépegetve egy óra alatt több kalóriát ég el, mint egy fél nap az edzőteremben. A friss levegőn tartózkodás pozitív hatásairól most nem írok értekezést, de abban a környezetben, ahol nem jár DKV-busz és kamion felváltva, különösen jóleső érzés beleszippantani a levegőbe. A benti korizás is szuper, de nem az a feeling! Moszkvában ezer fedett jégpálya van, mégis mindenki a Gorkij Parkba jár.
Ha a nagyerdei jégpálya elavult, hát fejleszteni kell. TAO-pénzből, EU-sból vagy másból. Az ammóniás technikához nincs lövésem, de a Nagyerdőn 60x40 méteren nem okozhat olyan nagy gondot, ha csak most derült ki, hogy szennyez, másrészt napjainkra a technológia eljutott oda, valahogyan csak meg lehet oldani a problémát. A New York-iaknak 1949 óta folyamatosan sikerül a Central Parkban, nehogy a debrecenieknek feladja a leckét a Nagyerdőn!
Cs. Bereczki Attila
