Lopott tégla, ugorj ki!

Egy húgylangyos kampány végén, a héten elérkeztünk Marxhoz és Engelshez. A meggazdagodás és a zsíros magántulajdon átka, a kapitalisták és a húsevő patkányok szelleme járta át a testünket, a csontvelőnkig hatolva. Itt a politikus az emberek farkasa! Dögöljön meg minden tőkefelhalmozó!

Belelovaltam volna magam én is, és az undorító emberi kapzsiságtól rázott volna ki a hideg, amikor közzé tették, hogy Kósa Lajosnak luxuskérója van Budán, ha nem tudtam volna, hogy Kósa Lajosnak luxuskérója van Budán. Még azt is tudom, tudjuk, hogy Kósa Lajosnak luxusháza van Debrecenben. Időnként még el is biciklizünk előtte, no nem azért, hogy Kósa behívjon egy sörre, hanem azért, mert szép, csendes, tiszta utca, gyerekkel is biztonságos. Szegény lakótelepieknek ajánlom a környéket álmodozásra.

Már régóta nem kezdek el azon morfondírozni, hogy vajon a polgármester ingatlanjai abszolút legális pénzből – azaz bérből és fizetésből – szerzett javak-e?  Mint ahogyan a Liget Lakóparkban bóklászva sem töprengek azon, hogy vajon a paloták többsége adózott jövedelemből épült-e? Valahogy az evidencia magától értetődik. Olykor nevetek magamban, hogy ha a hatalmas dzsinnel eljátszanánk a Lopott tégla, ugorj ki! című varázslatot, akkor bizony sok nagy ház összeomlana Debrecenben! Nem csak politikusoké.

Valahogy túl kellene lendülni már azon a problémán, hogy tolvajlás határozza meg a kampánytémákat. A néplélek minden politikust tisztességtelennek lát, így annak nem is éri meg a látszatért küzdeni. Jelzem, nem is teszi, csak amikor kimarad a reggeli kávé, akkor megszállja a határtalan cinizmus. Mint ahogyan nincs nőgyógyász vagy sebész, akiről ne a hálapénz jutna rögtön az ember eszébe, úgy a politikusról sem a közerkölcs istene ugrik be először. A modern demokráciák természetes velejárója, hogy a politikusok korruptak. Vagy annak látszanak. Mindegy. Így arra építeni egy kampányt, hogy a másik korrupt és gazember, nem túl hatékony stratégia.

Egy korrupt politikus mellékállásban még lehet jó városvezető! Szívesen olvastunk volna a kampányban nívós várospolitikai vitairatokat a pártok debreceni prominenseitől, elvégre önkormányzati választásokról van szó, de kaptunk helyettük lebutított közleményeket és sajtótájékoztatókat. Naponta harmincat. Ezekhez jó pofát vágni rendkívül megerőltető újságíró feladat, nem is mindig sikerült.

Isten próbára tett minket, debrecenieket az utóbbi fél évben. Három kampányt megélni nagyobb büntetés volt, mint a 94. percben kiesni a Bajnokok Ligájából. Uram, mit vétettünk?

Cs. Bereczki Attila