Bika szerszám nélkül
Itt a vége, fuss el véle! A képzelet tovább szárnyalna, ha a jó tündérek történetesen nem lennének hajléktalanok. E sokk könyörtelenül visszarepít a valóságba, és az egyébként rajongásig szeretett cívisváros szegénységi bizonyítványát vágja a képünkbe. Az, hogy a sportinfrastrukturális szempontból országos ranglistavezető Debrecen olimpiai minősítésű atlétikai edzőközponttal, multifunkcionális arénával, ultramodern uszodával és jégcsarnokkal bír, csak sovány vigasz, mert a kép nem lehet teljes futballstadion nélkül.
Olyanok vagyunk, mint a bika „szerszám” nélkül, a lényeg hiányzik. A focit lehet nem szeretni – ami azért ép elmével nehezen érthető, de nem vagyunk egyformák -, az azonban szilárd tény, hogy van a futball…hosszú szünet… és aztán jön a többi sport. Ezért Puskás Ferenc a legismertebb magyar a világon, nem pedig Papp László vagy Egerszegi Krisztina. Tehát futballstadion kell!
A düh, ami egy lokálpatrióta debrecenin most elhatalmasodik, abból is fakad, hogy Budapest nyeli be a temérdeknyi pénzt, amit mondjuk kétezer Chelsea-drukker vagy még több Bayern München-szimpatizáns egyébként Debrecenben verne el az ősz folyamán, természetesen alkoholra és szobára. Nem a mi vendéglátósaink és kurváink járnak jól, hanem a pestieké. És az a legkevesebb, hogy az ingázásért mindannyiunknak anyagi áldozatot kell hozni, bár sokkal szívesebben költekeznénk helyi csehókban a BL-csoportmeccsek előtt és után.
A debreceni stadionügy városstratégiai kérdés, de – nincs mit szépíteni - a stratégáink kudarcot vallottak, a politikaiak meg a gazdaságiak is. Szerencsére a kedvenceink sokkal jobbak náluk. Üsse kő, Pestre kell menni, hát megyünk! Ott leszünk, szurkolunk, messze szárnyalunk! És ne ígérjen többé senki stadiont, mert úgysem hisszük el!
Cs. Bereczki Attila
