Amikor a magyart eszi a sárga irigység

Annyi esélyünk volt elnyerni a rendezési jogot, mint határidőre átadni a debreceni 2-es villamos pályáját, azaz nulla a nulladikon, az első körön még átmentünk, de aztán következett a totális összeomlás. Az egyszeri honpolgár gyermeki lelkülettel bevette, hogy nekünk kőkeményen van sanszunk, mert ha a nemzet Szőke Sziklája is azt mondja, hogy mi nyerünk, akkor az hétszentség. Hát, nem az. A magyar pályázat büdös nagy nulla szavazattal bukott egy orbitálisat, ami után már Mészöly Kálmán sem tudott disztingválni, a büdös úristenit a sok hazug disznónak!

A kudarc magyarázatán - de leginkább Szikla kislányos hisztijén, illetve Lamperth Mónika őszinte, de határozatlan és haszontalan közbelépésén - akkor röhögtünk, de ma már sírni tudna az ember. Azóta sem történt tudniillik semmi, nem épült egy árva, futballra alkalmas létesítmény Magyarországon. Elnézve szombat este a varsói és a wroclawi arénát, esz a sárga irigység. Nem a gazdag Nyugatra figyel most a futballvilág, hanem Európa boldogtalanabbik, szegényebbik, hányatottabb sorsú felére, de nem ránk. A lengyel-ukrán barátságról körülbelül annyira lehet beszélni, mint a magyar-románról. Ölték egymást évszázadokon át véres háborúkban, aztán többnyire az oroszok nyertek. Most meg kéz a kézben megrendeznek egy hibátlan foci Európa-bajnokságot, mert az idők változnak, a foci jó biznisz, az oroszok pedig most már inni mennek és focizni, nem országokat felosztani.

Az EB után biztosan nem keres majd többet a wroclawi vagy a donyecki pedagógus és köztisztviselő egy zlotyival/hrivnyával sem, s még az is lehet, hogy a költségvetés mínusszal zár, de országimázs szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű egy ekkora esemény lebonyolítása. Az egész Nyugat látja, hogy Kelet is annyira nyomorult, mint korábban hitte, ha képes flottul megrendezni a világ harmadik legnagyobb sporteseményét. Azon túl, hogy wroclavi vendéglátósnak az oroszok és a csehek pénteken este kiitták a készletét, az igazi haszon, a komoly profit áttételesen és időben elnyúlva jelentkezik.

Nem is beszélve a futballról. Az óriási közfigyelem és az immár nyugat-európai szintű stadionok vonzzák a szponzorokat, befektetőket, senkinek se legyen kétsége: a lengyel és az ukrán labdarúgás minden szinten fejlődni fog! A magyar futball pedig a tetszhalál állapotában leledzik, néha a "hajléktalan" DVSC-nek köszönhetően visszatér belőle, de egy fecske sajnos nem csinál nyarat. Mi továbbra is makettgyártásban és látványterv-készítésben vagyunk jók, de abban legalább kiegyensúlyozottan.

A nulla szavazattal záró EB-pályázat előtt az UEFA illetékes bizottsága Debrecenben vizitált. Kivittük magas rangú sportdiplomatákat a mezőre, megmutatni, hogy itt épül majd fel a debreceni EB-stadion, csak tessék nekünk adni a rendezési jogot. Egyikük megjegyezte, hogy ismerős a környék, négy éve állt már ezen a mezőn, de még a repteret is felemlegette, ott meg az első, 2004-es magyar EB-pályázat benyújtása után járt.

Az a legszomorúbb, hogy sokkal többet most se tudnánk mutatni.

Cs. Bereczki Attila