Autonómiák Európában III.: Rétorománok Svájcban

A svájci államszövetség igazán lehetne példája a román államnak, hiszen ott a negyedik államalkotó nyelvként tartják számon a románok fajtestvéreit, a rétorománokat. A svájci államszövetség megalakulása idején, a 14. században még csak szivárogtak Graubünden tartomány hegyvidékeire mint havasi pásztorok. (Ez az idegen területre való beszivárgás jó öreg oláh szokás, Erdély a saját bőrén is tapasztalhatta). A svájci államszövetséget eredetileg a németek és franciák teremtették meg, aztán csatlakoztak az olaszok is, így a neolatinok már többségbe kerültek, és Tell Vilmos utódai Zürichben hiába bosszankodtak, egyszerre csak ott voltak a rétorománok is, hát őket is be kellett foglalni az államszövetségbe.

Alig vannak félszázezren, a romans nyelvet beszélik, ami az egyik legősibb neolatin nyelvszármazék. Az 1970-es népszámlálás szerint a romans nyelvet beszélők száma egész Svájcban alig több mint 50 ezer, az összlakosság kevesebb mint 1 százaléka. A Svájci Szövetségi Alkotmányt már 1938-ban módosították és elismerték a romans nyelvet negyedik államnyelvnek. Graubünden tartományban, ahol a lakosság negyede beszéli ezt a nyelvet, harmadik államnyelvként kötelező a tanítása és alkalmazása minden közügyben. Ahol a romans a fő nyelv, ott a tanítás is ezen a nyelven folyik, a romansot négy svájci egyetemen tanítják, a tanárokat pedig Churban képzik egyetemen. A törvényeket és rendeleteket is kiadják ezen a nyelven, hivatalos üzleteket is köthetnek romansul, a bíróságok nyelve is romans a német mellett.

Azokon a településeken, ahol kétnyelvű a lakosság, kétnyelvűek az utcatáblák és helységnevek is. A romans nyelv szövetségi támogatásban részesül, tankönyveket adnak ki és kulturális célokat állami pénzekkel támogatnak. 1972 óta a zürichi tévéstúdió naponta négyszer mond híreket romans nyelven, hetente több adást is sugároznak romansul, emellett saját állandó műsora van a romans rádiónak is.

A szövetségi kormány tiszteletben tartja a rétoromán népet, továbbá lehetővé teszi, hogy úgy fejlessze és erősítse kultúráját és nemzeti identitását, ahogy akarja. Graubündenben gyakran idézik azt a régi svájci közmondást: Egy unciányi jóindulat többet ér egy tonna jó magyarázatnál. Hány közép-európai nyelvre kellene lefordítani ezt a közmondást!? Arról nem is beszélve, hogy hány utódállamban kellene gyakorlatba is ültetni?! Ezek után csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen a kapcsolat a rétorománok és a balkáni románság között? És ha rétoromán küldöttség érkezik Bukarestbe, akkor bizonyára értetlenül állnak a nagy román homogén ábrándok hallatán. Még tán mosolyognak is és az ünnepi bankettet követően, és magukban sajnálják a szegény balkáni rokont. Még nem nőtt be a fejük lágya, mondogatják legyintve. És elhűlve tapasztalják, hogy másnap Nagyszebenben nem mindenki beszél németül.

Bereczki Károly