Vagyon vagy szerelem?
Míg ma a frigyre lépők többsége azért nem köt házassági szerződést, mert a fejlécen kívül nem nagyon lenne mit írni a dokumentumba, az ódon időkben a hozomány léte, főképpen mibenléte felért egy fél igennel, érvényesített garanciajeggyel az örök boldogságra. Pénztelen lányt akkor lehetett rangján felülinek oda-, de inkább eladni, ha különleges képességekkel rendelkezett (például a jövőbe látott) vagy nagy titkok tudója volt (kiszagolta, hova ássa el a szomszéd gazda a halottat). Nincstelen férfi jobb esélyekkel indulhatott az úrilány-közbeszerzési tenderen. A nők szíve nagy: több férfi is belefér, elsőként egy zord apa, akit taktikával meg lehet győzni, hogy jó, jó, csóró ez a Jancsi, de majd kiganézza a disznóólat vagy kiékeli az asztal lábát, ha billeg. Mindezen erények híján viszont változni kezd a dió szakítószilárdsága: mit tegyen a lány, ha a hímnemű páciens nem épp egy kifejezett ruppótlan senkiházi, de elverte a vagyont – többnyire kocsmára, útszéli szakmunkásokra. Erre egy lelkis apa ugrik. Kivéve, ha a lány szerelmes. Vagy maga az atya is szegény. Aki mindezek tetejébe nagy titkot rejteget. Például egy nagy bögre kincset.
Szerencsére nincs benne dohszagú észosztás, inkább ókori diszkóra emlékeztet, ettől jó a Csokonai Színház Plautus-darabja, a Két bögre kincs. (Úgyhogy aki az antikvitás eredeti áhítatára vágyik, ne nézze meg). A sztori úgy 2 ezer 200 éves, de az alapállás a mai napig mit sem változott. A szerelem, ha jön, nem kéri a bérpapírt, letojja az adóbevallást. Vöröslő szívekkel azonban (sajnos) nem lehet betömni az áramszolgáltató pofáját, a jövő hónapban is ontani fogja rajta a számokat, amiket végül úgyis be kell fizetni. Ám amíg az igézettől eszünkbe se jutnak a holnap dolgai, sőt az se, hogy érdekes-e az, hogy lesz-e holnap, az a szerelem – bármely korban.
Léleklazító, elmehiggasztó, idegkímélő kikapcsolódás a Két bögre kincs. Olyan vígjáték, ami közben úgy érzi az ember, de jó, hogy ezt nézi és nem a Vészhelyzetet. A fösvény Euchliót játszó Csikos Sándor és a bolondos szolga, Stasimus bőrébe bújó Kiss Gergely Máté olyan energiát küldenek a színpad felől, hogy hazaérve az ember úgy érzi, simán rittyentene még egy háromfogásos vacsorát, amire áthívná a szomszédságot is. Szerény örömök. A vagyonnal úgyis mindig csak a baj van. Sosem lehet elég jól eldugni. Sosem lehet elég jól titkolni. Ami frusztrálttá tesz. Az meg megöli a szerelmet. Dehogy kell!
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
