Útszéli all inclusive

Hol nincs ez így? Mindenhol így van. Tegyék már feljebb a tisztelt kollégiumi bizottsági tagok a gyerek papírját, mert…messze van ide Tápiószele, utál korán kelni, meg egyébként is, ha már ismerős... És feljebb teszik. Nincs ezzel gond. Azzal annál inkább, hogy a szülők szent meggyőződése: a menőbb kollégium majd díszesebb érdemjegyeket generál, hiszik, hogy a padlószőnyeg, a magán-mikró, az éjjeli szekrényen pihenő vonalas telefon sokban hozzá tud járulni a szigorlathoz. Ha a kóterhez járna szobapincér meg kilátás tengerparttal, azt is kérnék. Pedig a felsőoktatásban való nyögés, de az akarás is, inkább múlik a hallgatón, mint az ideiglenes szálláshely komfortfokozatán, az esetleges pókhálók számán, a kávéautomata márkajelzésén.

Nem volt olyan rég, mikor még őszi fényében állt a Pallagi út 12. szám alatt a Benczúr Gyula Kollégium. Értelmiségi nemzedékek őrzik (rém)álmaikban a helyet, ami egyetlen vonatkozásban mindenképp felülmúlhatatlan volt: semmi mással nem lehetett ilyen hatékonyan ijesztgetni az elsőéveseket. Élni nem lehetett benne. De lakni igen. Sőt, pedagógiai szempontból Makarenkó azóta veri a fejét az Ural valamelyik kavicsába, hogy ezt nem ő találta ki. Aki ugyanis eltöltött ott legalább egy szemesztert, az ma már a dzsungelt is kibírja: fenevadakkal, őslakosokkal együtt; élelem és bozótvágó kés nélkül. Hogy a szintén az utcában állomásozó kurva nénik évekig bejártak zuhanyozni, csak pikáns kis sebtapasz az épület amúgy is fekélyes önéletrajzán. Bőven termő (nagy)erdei gombaállományt örökölhettek tőlük a – természetesen közös – fürdőszobába utánuk jövők. Gyakori látogatásuk a kollégium liberális portaszolgálatának volt köszönhető, ami inkább nem létezett, mint igen. Ha mégis volt műszakban valami kolbászszagú bakter, szívesebben iddogált az első emelet sarokszobájában a geográfus fiúkkal. Személye úttörő jelentőségű volt a mottó megalkotásánál: az universitas egy nagy család!

Persze ma már elképzelhetetlen a tízágyas szoba. Azóta diákszállodák vannak, szigor, mód, ropogós tízezresek, cserébe állategészségügyi törvény, ÁNTSZ-milícia, automata seggnyalás. Walkman helyett MP4 lejátszóval megy a tanulás, ha megy. A küszöb alatt sem boros kóla, mindinkább vilmoskörte szüremlik be a folyosóról, ha szüremlik egyáltalán. (Hogy az ablakban cigizés helyett mi van, azt inkább hagyjuk). De tételkérés, -fénymásolás, bocsássa meg az ég, -lopás sincs már – most internet van.

Nem mintha valaki is hiányolná a Benczúrt, mert se jó nem volt, se szép. Lebontva a legpraktikusabb. De óva intésnek megteszi. Míg anyád-apád keresi a pénzt, annyi a dolgod, hogy tanulj. Akár a híd alatt is. Másnak is sikerült már. 

Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu