Tessék, így élnek a cigányok!
Kezdjük ott, hogy Európa mely országában él ma a legtöbb roma: Magyarországon kívül román és szlovák szomszédainknál, lengyel testvéreinknél, Csehországban, Bulgáriában, Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában és Olaszországban – tegyük hozzá, utóbbi három államban eddig soha nem végeztek erre a kisebbségre vonatkozó, nagyobb ívű kutatást.
Hogy milyenek valójában? Nem egyszerűek: van, aki szekérre zsúfolt életével vándorol vagy kiszuperált lakókocsiban táborozik, mások kitelepítve, „a soron”, komfort nélküli téglaházakban nyomorognak népes családjukkal, megint mások több-kevesebb sikerrel, de asszimilálódtak. És bár Európán belül a cigányok szocializációjának foka, életkörülményei tehát komoly eltérést mutatnak, az mind a 11 vizsgált tagállamról elmondható, hogy a cigányokat a többség megveti, a kirekesztés fajtái és formái pedig mindenhol ugyanolyanok (büdös vagy, ne ülj mellém, az én adómból segélyen élsz, takarodj dolgozni, ne lopj, tanulj meg viselkedni, ne kelts félelmet, húzzál vissza Ázsiába, nincs hazád! stb.). Magyarul: a rasszizmus mértékének nincs köze ahhoz, hogy a roma mennyire igyekezett felvenni a ritmust a helyi (többségi) közösséggel, illetve magával a civilizációval. A többség szerint eredendően, véréből és kultúrájából adódóan is ellenszenves.
Hiába nyeli most a könnyeit az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és az ENSZ Fejlesztési Programja az általuk végzett felmérés eredményeit olvasva, az igazság az, hogy a kormányok eddig is, tanulmány nélkül is tökéletesen tisztában voltak a romák kirekesztettségével és nélkülözésével. Mert a nép hátára van írva: unják és utálják őket. Mert igénytelenek, mert szegények és többnyire ebből adódóan bűnözővé válnak. Persze nem csak a reprezentatív közvélemény-kutatásba lapátolt az EU ügynöksége energiát – olyan cuki kis meglátásokat is mellékelt, mint A helyzet gyors és hatékony fellépést kíván. (Azt a büdös mindenit, mekkora felfedezés!) Vagy: A romaintegráció érdekében tett újabb erőfeszítések (…) csak akkor hoznak fenntartható eredményeket, ha a roma és nem roma helyi közösségek is részt vesznek a bizalom építését, a társadalmi kohézió javítását (…) célzó tevékenységekben. Jóindulattal jelezzük: ez akkor fog menni, ha egy világégés után új nemzedék születik fehérből is, cigányból is, és nem szolgál rá egyik sem arra, hogy a másik gyűlölje. Az alábbi adatok még nem ennek érdekében dolgoznak:
– a romák kevesebb mint harmada rendelkezik fizetett munkaviszonnyal; minden harmadik roma válaszadó munkanélküli, mások háztartásbeliek, nyugdíjasok, munkaképtelenek vagy vállalkozók.
– a 35-54 év közötti roma válaszadók harmadának a mindennapokat megkeserítő tartós egészségügyi problémája van
– a vizsgált roma háztartások átlagát tekintve egy szobában kettőnél többen élnek;
– a vizsgált romák átlagosan 90 százaléka olyan háztartásban él, ahol a jövedelem egyenértéke nem éri el az országos szegénységi küszöböt
– a vizsgált romák fele mondta azt, hogy az elmúlt 12 hónapban hátrányos megkülönböztetés érte a származása miatt
– a vizsgált romák 40 százaléka olyan háztartásban él, ahol a felmérést megelőző hónapban legalább egyszer előfordult,
hogy valakinek éhesen kellett lefeküdnie, mert nem telt élelmiszerre.
Lehetne még folytatni a sort: a cigányok 80 százalékának például fogalma sincs róla, van-e betegbiztosítása, ugyanennyien vannak, akik nem tudják, nem diszkriminálhatja őket a munkáltató faji alapon (itt nem dolgozhatsz, mert cigány vagy). Az oktatást illetően pedig: az iskola előtti nevelést (bölcsőde, óvoda) az európai cigányok fele egyszerűen kihagyja. A gyerekek otthon szocializálódnak, ott lesik el a magatartási mintákat, ott válnak mellőzötté, „segélydonorrá”.
Az EU kölcsönös bizalomról beszél kisebbség és többség között. Pedig nem ezzel kellene kezdeni. Nem is fogamzásgátlási tréninggel. Angol vécével, késsel-villával-szalvétával és esti mesével. Mert se igényük, se önbizalmuk, se kedvük, se kötődésük nincs a saját jövőjükhöz. Amíg így marad, a jelent mérgezik.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
