Szlovákia, Európa tetve
A kérdés nem az én kérdésem, hanem Magyarországé; azon kívül a Felvidéken élő magyar kisebbség kérdése, amit egy hozzászóló fogalmazott meg így (erősen-szépen) az alatt a cikk alatt, amiben Boldoghy Olivér révkomáromi színész szlovák állampolgárságának elveszítéséről számoltunk be itt, a Cívishíren. Nem azért igényelte a magyar állampolgárságot, mert magyar akart lenni, hiszen már az. Azért, mert lehetősége volt rá, hiszen hitte – balgán és boldogan –, hogy ez Európa. Amiben a kisebbségi létezés 2011-ben (beletörődött, belenyugodott) földrajzi adottság, így a kettős állampolgárság nem érdem és juss, hanem forma, hovatovább jog. Boldoghy ezzel a gondolatával számkivetett lett. Vendégmunkássá vált szülőföldjén, tartózkodási engedélyért folyamodó idegenként néz rá nem a kertszomszédja, mert az tudja, hogy szlovákiai magyar, hanem az írott szó, a belügyminiszter, a határozat. Szlovákia számára a magyar nem más, mint négercigányzsidó. Ezt erősíti a Boldoghy által Strasbourgban, a minap megfogalmazott mondat is, ami beég még a történelemkönyvekbe. Békés, csendes kulturális népirtás zajlik Közép-Európában – mondta az Európai Parlament Kisebbségügyi Munkacsoportjának ülésén, ahol meghívott előadóként elemezte abszurd esetét. Azt is mondta: nem létező személlyé vált Európa közepén.
A kontinensen, amin ma nincs még egy olyan és akkora tetű ország, mint Szlovákia. Ami odafészkelt most az Unió feje búbjára, és bár egyelőre csak vakarózik tőle a közvélemény, hamarosan rettentő kínossá fog válni Brüsszel számára, de egyszer talán saját magának is. A nyíltan magyargyűlölő Slota és Fico lúgos tején nevelkedett szlovák többségi társadalom perdsze bólogat hozzá: aki nem vegytiszta szlovák, az takarodjon haza oda, ahonnan jött (akkor is, ha esetleg már ő is szlovákul olvasta az iskolában Mikszáthot).
Az ideges félelem, ami a szlovákok szemfenekében, akár a felkavart és leülepedni képtelen moslék kering, gyógyíthatatlan komplexusra enged következtetni. A pozsonyi belügyminisztériumban sikkes kis hitlerek meresztik a feneküket, azon gondolkodva, miféle szankciót kellene kitalálni eredendő gonoszságból a magyarok ellen. Vegyük el a szlovák állampolgárságot! Juhéj, micsoda ötlet. Az sem baj, hogy az intézkedés magába a szlovák alkotmányba ütközik és az európai uniós elvekkel is ellentétes, hiszen – Strasbourgban is megerősítették – a kettős állampolgárság bevett gyakorlat az EU-ban. Mit pattogtok tehát ott, a kölcsön kapott hegyeitek között, az összekunyerált országotokban? Mire vagytok olyan büszkék? A nyelvetekre? Luxus csak beszédre és evésre használni. Tudunk mutatni néhány szép, nagy magyar segget is.
De Boldoghy nem az a fajta, aki szlovákellenes roadshow-ra indul (bár tenné!) és állampolgárságát vesztett mártírt farag magából. Ha valaki, ő tudja, elsősorban embertelenségről van szó – nem nemzetiségi kérdésről. De mit várjunk abban az államban, ahol a törvényhozásban és a hivatalokban olyanok ülnek, akiket a Taigetoszról is sírva zavartak el? Pedig ez áll a Szlovákia szócikknél az enciklopédiában: alkotmánya értelmében szuverén és demokratikus jogállam, amely egyetlen ideológián vagy valláson sem alapul. Na, prosím, vegyetek elő egy füzetet és írjátok le ugyanezt százszor!
Mert még nem megy.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
