Mondd, mit vétettél!
Nagyszombat a csendes virrasztás ideje a sírjában fekvő Jézus fölött. Akinek a teste, a meggyötört test, a bőrére száradt vérrel, a fektében ég felé meredő medencecsontokkal egyet jelentett azzal, hogy eltörött a világ. Méghozzá a középen.
Aki hitt, ezen a napon a sír köré gyűlt, hogy némán felidézze az elmúlt napokat, amikor elítéltek, majd keresztre feszítettek egy embert. Közülünk valót. Aki voltaképpen nem arról volt híres, hogy vízen járt vagy lábra állította a bénát, sokkal inkább azzal magasodott és fénylett ki a sokaságból, hogy mindvégig bízott – nem a csodában, nem magában, hanem abban, hogy aki neki ígért, az nemcsak kopott gyöngyöt hintett az ő lába elé, hanem igaz szót mondott.
Jézusnak hite volt az övéiben, azzal együtt, aki elárulta, hiszen tudta, 30 ezüstnek vonzó csilingelése talán van, de értéke nem sok. (Túlad rajta hamar az ember fia: vesz borjút, irhát, olajat; oda is a pénz). Reménye volt abban, hogy az utána jövők majd megfogadják a szavát, és úgy végzik a dolgukat, hogy nehéz nappalokon, de még lázálmukban sem feledkeznek meg a legszentebb törvényről: az élet az egyetlen. Nem dobhatod el a magadét, nem veheted el a másét. Bűn ez is, az is, a közösséggel, a lélekkel szemben, ahogy az egyház tanítása ellen is való, mégis súlyosabb, hogy az univerzum egésze ellen hat. Minden egyes, szándékkal elveszejtett élet lebont egy darabot az égbolt széléből.
Nagyszombaton minden elmúlásra emlékezünk. A világéra, a szívdobbanáséra. Ilyenkor még nem lehetett egészen pontosan tudni, mivégre ez a kegyetlen kínhalál. Napnyugtakor azonban elhasad a horizont és letörik néhány szilánk a peremén a fájdalom súlya alatt. Aztán fölvirradt a nap. Az övé nem volt hiábavaló.
Jézus a kereszten, a sírban, éltében és holtában, örökkévalóságában rendületlenül arra tanít, hogy becsüld azt, amid van. Lehetetlen hiba, kevélység, olykor csalás és düh nélkül élni, de ha ki tudod mondani, mit vétettél és megbékélsz a gyengeségeiddel, a sorsoddal, akkor az arcod valamely szegletében majd felsejlik a derű és óvatosan lüktetni kezd körülötted a fény. Csak aki nagyon figyel, az veheti észre.
Bereczki-Csák Helga
