Miért nem haladunk, emberek?
Átfogó felmérés, a közvélekedés kutatása – na, az nem kell ide. Tekintélyes méretű környezetemből az alábbi csodákat vadásztam; mind a közelmúltból való. A kérdés az volt, miféle méltánytalanságok érik az embert mezei ügyintézés közben, vagy olyan szolgáltatások igénybevétele kapcsán, amiért amúgy havonta nem is keveset fizet. Mert mintha nagyon nem haladnánk. Mintha ez az ország állna egy nagy vödör fölött, amiben senki nem tudja, mi van, kié a vödör, kié benne a lötty, egyáltalán ki hozta oda, hova kell önteni a valamit, és mi lesz utána a vödörrel.
Magyar Posta: Aki nagybevásárlást akar tenni, annak elég beugrani a postára, mert mosóporon és tamponon kívül már szinte mindent lehet kapni. Utasbiztosítást, sorsjegyet, orosz kekszet, műanyag traktort, gumicukrot, Bounty-t, radíros ceruzát és Bob, a mester DVD-t. A „jegyrendszer” működik, nincs tolakodás, de észveszejtő haladás sincs, pedig 22 ablak működik. Csak hétfő dél, hol van még a csúcsidő! Nem létezik, hogy mindenki 30 darab csekket akar feladni. Hát nem is! De valakinek ajánlania és bizonyára rendben is kell tartania a járulékos bazárt.
Magyar Államkincstár: Kérelem elbírálását 21 napon belül ígérik. Mivel egy hónap után sem történik semmi, írunk egy e-mailt a debreceni kirendeltségre, de nem jön válasz. Pár nap múlva telefonálunk ugyanide ügyfélszolgálati időben egyszer, kétszer, ötször, tízszer, de csendkirályba csöppenünk. Megunjuk, írunk levelet Budapestre, majd telefonálunk is oda – semmi. Hát jó, akkor bemegyünk a Hatvan utcai ügyfélszolgálatra. Reggel 9-kor 38-as sorszám jut. Nem pörög, de csorog a tömeg. Sorra kerülve fél perc alatt kivégeznek: ja, látják a gépben, hogy már türelmetlenkedünk(!), de a régiók „visszamegyésítése” miatt 1 100 ügyirat áll a kolléganő asztalán, közte van a miénk is.
Nemzeti Adó- és Vámhivatal (korábbi APEH): Szülési szabadság után anyuka visszatérne dolgozni. Start Plusz kártyát váltana ki hozzá, de 1. számú ügyintéző kéri a GYED megszüntetéséről szóló igazolást. Az Államkincstárban azt mondják, nekik olyan nincs, azt a munkáltató adja ki (kiadja). 2. számú ügyintéző azt mondja, nem ez kell, hanem a GYES igényléséről szóló igazolás, de az Államkincstár azt mondja, azt még nem dolgozták föl, várjunk. Várunk. 3. (=1.) számú ügyintéző közli, ez a GYES-igazolás nem jó, mert a folyósításáról szóló igazolás szükséges. Káromkodunk nyilvánosan, nagyon csúnyán, jól hallhatóan. 4. számú ügyintéző (végül egy hónap utánajárás után) befogadja a dokumentumokat.
Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság: Öregségi nyugdíj előtt a szolgálati időt kellene kiszámolni (nő, 41 év munkaviszonnyal) nemzetközi szinten, két uniós ország között. Felét Magyarországon dolgozta le, felét másik országban. Privát ügyintézőt kap, aki 6 hét alatt ki is kalkulál 19 év munkaviszonyt. Többi papírt hivatalból utaztatja külföldre, hogy ott is mondjanak egy számot. Idő telik, szigorúan ügyfélszolgálati időben szigorúan nem veszik a telefont. Ha véletlenül igen, akkor is csak annyit kérdezünk, körülbelül-nagyjából-hozzávetőlegesen mikor matekozza ki a két állam a munkában eltöltött évek számát. A válasz: nem tudom megmondani(!), lassan, változó, sokára, hónapok, akár egy év, jah, ha ez ilyen gyorsan menne…
Szolgáltató1 (telekommunikációs csomag): Internet, tévé, vonalas telefon egyben. Telefonvonalnak egy nap lőttek, megszakadt, megszökött – nincs. Mobilról hívjuk a szolgáltatót, reklámszöveg, menü, menüpontok, már 5 perce tartjuk, mire kinyögik: 72 óra alatt megszerelik. De nem szerelik meg. Ööö, nagyobb a hiba, mint gondolták, majd újabb 72 óra múlva megszerelik. De akkor sem szerelik meg. Két hét és mindösszesen 2 óra mobiltelefonálás után megszerelik. Ám közel egy hónap kiesett az előfizetett szolgáltatásból, ilyenkor mi van? Azt mondja: pech.
Szolgáltató2 (mobilinternet): A szerződést online kötöttem, le is lehet mondani online? Nem. Csak személyesen.
Szolgáltató3 (elektromos áram): Pallagon jó ideje naponta kétszer alig néhány másodperces áramszünet van – sorra mennek tönkre az érzékenyebb elektronikus berendezések. Előbb azt hiszik, rémeket látunk, mikor ezzel nem elégszünk meg, nem veszik a telefont és e-mailre sem válaszolnak többé. Teljes sötétség.
Szolgáltató4 (vonalas telefon): Lemondanánk az előfizetést. Ügyintéző1: Nem jó! A szerződés szerint XY utcában lakunk, a lakcímkártyán viszont XY út áll. Előfizetés a férj nevén. Férj viszont külföldön dolgozik, jó polgár nem hamisít meghatalmazást, megvárjuk, míg hazajön. Hazajön. Telekkönyvi kivonat, térkép. Ügyintéző2: Ó, utca vagy út, mindegy az, be sem kellett volna ennyiért jönni.
Konklúzió: nem felháborodva vagyunk, most már inkább elkeseredve. Az ügyintéző, aki a telefon vagy az aktahalom vagy az ablak mögött ül, javarészt udvarias és segítőkész. A rendszer miatt így is, úgy is az ő blúzába hányjuk bele a dörgedelmeket. A rendszer miatt, ami nem ismeri az automatizmust, az egyszerű nyomtatványt, az átjárhatóságot, az intézmények közötti kommunikációt. Hivatalba menni mellvérttel, bozótvágó késsel, szakszervezettel, emberjogi képviselettel, fogyasztóvédővel szerencsés. S hogy nevetni se felejtsünk el: egy alkalommal odáig fajultunk, panaszt akartunk tenni a legfelsőbb szintén. Mondták, Brüsszelig meg se álljunk, mert ott a központ.
És talán Európa is arra van. Mert erre nem találjuk.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
