Megüli a Modem Boros lovát
A Modem minderről sajtóközleményben számolt be. Maga a kiállítótér írhatta a levelet – nem egy ember, egy igazgató, egy kurátor, ugyanis névvel nem vállalta senki. A szöveg eleve nem sajtóközleménybe való, hiszen ítél, bélyegez, áthallásokat keres, konklúziót von, pedig az összes dolga annyi lenne, hogy tájékoztasson. Ehelyett simán lehülyézi a helyi nagyvállalkozó, Boros József által megbízott festőművészt, Boros Gyulát, aki monumentális képet készített a még idén télen nyílt Hotel Óbester halljának falára. Ami Boros József egyszemélyű tulajdona. Mert ha a hotel az övé, akkor annak a fala is. A Modem szerint e Huszártalálkozó című egy mázolmány, egy gagyi szar, ilyet ember nem ad ki a keze közül, hiszen nyüves sebet ejt vele a magyar festészet habtestén. Megszaggatja a honi művészi kánon menyasszonyi ruháját. Ha nem lehányja… Másfelől meg miféle eljárás az, hogy valaki öncélú, saját, de leginkább a polgármester udvartartását mutogató képért fizet? Mi van itten? Tán visszatért a kommunizmus? Szóval ez áll a közleményben valamivel, de nem sokkal finomabban.
A Huszártalálkozó Boros Józsefet és családját ábrázolja Kósa Lajos és helyi funkcionáriusok társaságában. Ismert emberek mindannyian, akiket nem tájékoztattak róla, hogy lovon fognak ülni vagy tábortűz mellett állni – ha akarják, ha nem – most már mindaddig, míg az enyészet vagy egy valódi Vazarelli át nem veszi a helyüket. Mert Boros Józsefet talán az sem juttatná a szegényházba, bár lehet, távol áll a gusztusától. Ahogy azt sem tudták, hogy majd sokan fognak rajtuk röhögni. Feltételezéseink szerint ez nem a képnek, a merész sej-haj-miliőnek, se nem Boros Józsefnek, s nem Boros Gyulának – sokkal inkább saját maguknak szól.
A Modem most úgy gondolja, hogy majd ő (nem egy ember, nem egy igazgató, nem egy kurátor, mert ugye mindahány gyanúsan hallgat) megmutatja! Itt vannak ezek a kortárs zsenik (sorolom: Bajkó Anikó, Barabás Zsófia, Bikácsi Daniela, Birkás István, Bodor Anikó, Csíkvári Péter, Csurka Eszter, Doromby Mária, Dréher János, Ferdinánd Judit, Gáll Ádám, Hegedűs 2 László, Jovián György, Kovács Lola, Kovács Péter, Krajcsovics Éva, Lévay Jenő, Mayer Berta, Őry Annamária, Simonffy Márta, Szotyori László, Várnai Gyula, Végh András, Véssey Gábor – nem baj, most majd megismerjük őket), teljesen kézenfekvő, hogy egy kiállítás alapanyagaként tőlük rendeljen a Modem pannókat (nagyméretű, falra szánt alkotás). Rendeljen – minthogy ezek a művek eddig nem léteztek. Hivatalosan nem közölten, de feltehetően: pénzért – még szép! A művész nem csórókat segítő közalapítvány: miért is lenne az? Az alkotás kemény munka. Akkor is, ha Chagall álmodja a színeket a vászonra önszorgalomból, akkor is, ha Boros Gyula rajzolja valamelyik alpogármester bajuszát – szponzorálva. Hogy mit veszek, teszek a saját falamra, az nem a művészt minősíti, hanem engem. Aki pedig hozzám jön vendégségbe, az nézze, ha tetszik, ha nem. Az alapvető különbség a Modem és az Óbester között, hogy míg utóbbiban ingyen lehet elveszni a lóalkatrészek részleteiben, addig Közép-Európa legmodernebb modern-modern múzeuma belépőt szed. Mivel egy múzeum és egy kvázi magánház funkciója nagyon más.
A szabályos, a szép, az ízléses, a mai kor művészeti igényének és kritikai elvárásának nyilván megfelelő pannók a Modemben mutatkoznak be. Ami önkormányzati fenntartású intézmény. Azaz közpénzből létezik. Ilyen alapon nagyon is megbocsátható Boros Józsefnek, hogy a saját vagyonát költi arra, amire akarja. Nem a másét. Boros Gyula pedig azt mondja, a Huszártalálkozó még nincs kész: bővülni fog az azon ábrázolt személyek köre. Ha választani kell, nem vagyunk híján humorérzéknek!
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
