Hiteltörlesztő: a modern Hitler
Érzésem szerint jogalappal keresem a bűnbakot. Minthogy a piacgazdaság számomra nem egy megfogható valami, a banki ügyintéző meg egy 42 kilós özvegyasszony, szeretnék valakit szidni az előállt helyzetért. A nyomorért, a végrehajtókért, ezért az irgalmatlan lehúzásért. Álljon elő az, aki magára vállalja a világ köcsöge szerepét! Tőzsdecápa, zsidó kolónia, amerikai közgazdászok gyülekezete, mit tudom én ki, de csak van valaki, akinek mindez a lelkén szárad! Azon már túlestem, hogy magunkat okolom: mivel rengeteg más fiatalhoz hasonlóan nekünk sem jutottak krőzus szülők, ha nem veszünk fel hitelt, akkor most itt sem tartunk, nemhogy előrébb. Annak ellenére, hogy erkölcsileg felmentettem magam, kicsit izgulok a megduplázódott hiteltörlesztők miatt. Mert ha már a gazdagok szeme sarkában is gyűlik a könny, homlokán a ránc, nemcsak a miénken, akik nem azért vettünk fel hitelt, hogy fejlesszünk és terjeszkedjünk, hanem azért, hogy egyáltalán legyen valamink (lakásunk, autónk), akkor kezd kézzelfoghatóvá válni a válság. Akkor bizony a nagyok is elindultak a kétségbeesés svájci frankkal kirakott útján.
Egyetlen olyan embert ismerek, aki számomra hiteles kockázatelemző. Szerencsevadászként ment Pestre 16 évesen, tyúkokkal is lakott együtt Ferihegy mellett, mire bedolgozta magát a szolgáltatóiparba. Látott már ezt-azt. Nélkülözött meg igyekezett eleget, mire oda jutott, ahova. S ha a mi fogalmaink szerint nem is lett pofátlanul gazdag, nagyon jól ismeri a pénz útját. Egy bekövetkezhető pénzügyi összeomlással kapcsolatos félelmét és a fogyasztói társadalom feletti aggályait úgy 11 éve fogalmazta meg először. Akkor kiröhögtük. Ahogy azt is, hogy Magyarország csak egy pókhálós kapát szorongató segédmunkása annak a globális gazdasági sírásásnak, aminek talán csak akkor lesz vége, ha kilyukadunk Kínánál. Most azt mondja, a bank a modern Hitler. Szavai szerint olyan ez, mint a harmadik világháború, azzal a különbséggel, hogy ezt épp nem fegyverekkel harcolják. Ugye azt mondani sem kell, valakik ezen vérfagyasztóan sokat keresnek. Lám, azon is meg lehet gazdagodni, ha brutális összegekkel, a valóságban azonban sosem látott pénzekkel mesterien machinálnak.
A devizahitelesek eközben fizetésképtelenné válnak, megroppannak nem csak az anyagi, a lelki súly alatt sokkal előbb. A legszélesebb rétegnek megtakarításai annyira rég nincsenek, hogy talán soha nem is voltak, így hát a következő tíz évben jó volna szinten vagy egyáltalán megtartani azt, amink van. Ezen túl mást nem tehetünk: belekapaszkodunk azokba az értékekbe, amik még léteznek. Mondjuk a családba. Senki nem mondta, hogy abból meg lehet élni, de legalább az elménk maradjon ép, ha a pénztár már menthetetlen beteg.
A kormány meg húzzon a francba: miközben O. V. arról papol, hogy miképpen fog csökkenni az államháztartási hiány, megfeledkezik arról, hogy ha így haladunk, se háztartások nem lesznek, de állam se, ugyanis tönkremennek a családok. Se eszközkezelő nincs, se állami beavatkozás, se tényleges segítség. Felhajítottak a PSZÁF honlapjára egy árfolyamrögzítő kalkulátort, hogy kiszámolhassa az ember, most döglik-e bele a törlesztőbe vagy majd öt év múlva. Terelésben nagy királyok vagytok!
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
