Hadházon járt az élet
A váz a szokásos: az augusztusi tikkadt nyárban a tilos jelzés ellenére a sínekre hajtott egy sárga Zsiguli, benne öt utas. Jött a Debrecenből Nyíregyháza felé tartó délutáni Intercity ott, ahol jönni szokott. Az autó ezzel szemben ott ment, ahol akkor éppen nem szokás menni, a kötött pályán. Hát kettészakította a nagyobb a kisebbet. Az eset sajnálatossága mellett nem lehet elhallgatni hányingerkeltő voltát: a négy embert cafatokra szedte a vonat. Egy azonban túlélte. Észrevette, kinyitotta, megmarkolta az Isten kislábujját, vagy ki tudja, miféle, milyen néven nevezhetetlen gondviselés volt az, de kiugrott, és megmenekült. Ő maga alig sérült – a szilánkjaira esett mobilja miatt viszont nagyon odavolt. (Hogy cigány vagy nem, az teljesen mindegy. Amúgy az.) Épp enyhe agyrázkódását feküdte ki a Kenézy-kórházban, amikor felhívta az egyik reggeli műsor neurotikus témafelelőse, hogy atyaegyúristen, jöjjön már Budapestre a stúdióba, mondja már el, mi inspirálta ezt a csodaszámba menő kaszkadőrmutatványt. Magyarán felrótták neki, hogy él. Miképpen merészeli ezt? Háth…, megrántottam az ajókilincset; kiugrottam. Az élet miatt. Élni akartam. Van három gyerekem. De ezt nem akarom elmondani a tévében. Nem, nem megyek én egy darabig sehova. Valahogy nem bírok kocsiba ülni, ha érti, mire gondolok. Megértette. Mondta neki, nem baj… Jöjjön vonattal!
Ezt akkor nem írták meg az újságok, éppen elég szenzáció volt, hogy most már ő a tiszteletbeli hajdúhadházi szörvájvör. Aki nem megy Pestre. Ezért az életben nem lesz sztár. Így van ez: a mai világban a hírnévhez Pesten kell lenni, vagy ki kell múlni. De az nem elég! Kevés csak úgy meghalni. Csavar kell, katarzis, jó színész, erős smink, mint a színházban, különben gyéren mulat a nép. Nem erőszak kell ide (ha így lenne, Hasfelmetsző ma is élne), hanem horror. Véres zuhanyfüggöny, húsz emelet zuhanás, egy nagyobb testű gerinces állat, de minimum egy nemi szerv kerüljön a képbe, ha már a gumicsizma talppal a csillagok felé fordul. A megboldogult legyen erőszakos cselekmény elszenvedője, azaz gyilkolják meg, de jobb, ha egyenesen kivégzik. Rojtozza ki a pitbull, becstelenítsék meg egy tölgyfa gyökerével, hagyják a csomagtartóban két napra. Most ez a divat. Hullákat találnak csomagtartókban. Akik nyilván nem maguktól heveredtek oda. De ki és miért teszi csomagtartóba áldozatát? Miért nem ássa el? Fagyos a föld? Vagy tartozik neki egy fuvarral? Netán egy úttal az ördögnek?
Holott az is lehet, velejéig hibás az eszmefuttatás: manapság az is elképzelhető, a halni készülő maga kéri, élete kioltója tegye már be legalább a csomagtartóba a testét, hadd biztosítson magának 24 másodpercet az RTL Híradóban. Azt sokan nézik.
És kevesen élik túl.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
