A Kossuth téri párizsi
Nem csúnya, nyilvánvalóan haszna, értelme is adatott anyagnak, formának. De miért a Nagytemplom mellett?
Bennem még van (egyre kevesebb, de van) bizakodás, hogy nem marad ott. Hogy az újjászületett, a debreceniséghez annyira méltó komoly-elegáns külsőt (színt, burkolatot, növényzetet) és régen kijáró kamerás védelmet kapó, a történelmi analfabéták számára is tiszteletet parancsoló Romkert peremére csak átmenetileg tették ezt az átlátszó „gúlát”. Vagy hátha a munkások felejtették ott, miután már nem áztak – mert úgy néz ki, mint egy újhullámos buszmegálló, amit végül senki se használ, mert senki se biztos benne, hogy az tényleg buszmegálló. De legalább mindenki beszél róla.
A látványtervek alapján a földszint alatt régi és új világ, emlékezet és modernitás fog kezet: középkori templomok maradványai jól megférnek a légkondicionálással és a kis kávézóval. Jól van ez így: se több, se kevesebb nem kell. (A hangsúly a rend utáni vágy igényén és annak megvalósulásán van: untuk már a húgyszagtól zavarba sem jövő, sőt abban elmerülő, egymást tapizó iskolásokat mint a Kollégium előtti és a Nagytemplom mögötti fő látványelemet). Félre hát maradi elveink trágyaszagú gumicsizmáival, de a minimalista sznobériát is dobjuk hátrébb. Haladunk, haladunk a korral, a szellemmel meg főleg, de mégiscsak a reformáció napsárga angyala, egy szent hely tövében vagyunk. Van, ami illik és van, ami nem. Nem lehetett volna az üvegpiramist a föld alá tenni? Hogy legyen is meg ne is?
El tudják képzelni, hogy fog kinézni két ilyen épület (a Püspöki Palota és a Nagytemplom) ölelésében egy fémszerkezetes geometriai tömegerőszak? Nem tudják elképzelni, mert egyelőre okos ötlettel díszesre festett palánkok takarják, de nincs már sok hátra: az utómunkálatok zajlanak, azt ígérte polgármesterünk, a reformáció emléknapján, október 31-én már biztosan élvezheti a lakosság a belváros legfrissebb közösségi terét.
Magam is gyűlölöm a vércséket, akik semminek nem örülnek, ami épül, ami új, azaz van. Semmiség ez az üvegpiramis, apróság, fogjam be, Párizsban is megszokták a nem kevésbé híres Louvre előtt, pedig az ottani akkora, hogy alá férne két józsai utca. Jó, hát legyen nekünk is üvegpiramisunk. De miért pont ott?
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
