A bánomkerti Dubaj
Utazási vásáron kínálgattuk a közlemúltban magunkat, szépséges Hajdú-Bihart, a pampákkal, a gyógyvízzel, a gulyával, a délibábbal. Amit utoljára Petőfi látott. Ígértük az NDK-s nyugdíjasnak, hogy még mindig a szoboszlói termáltól rakódik a legmutatósabb vízkő a fenekére, pedig nincs is már békebeli strand, vigyorgó gombákkal teli lábmosó, naponta felavatott pancsoló, víztükrön úszkáló bogyó kakát műanyag pohárral halászó anyuka. Aqua van. Ájurvédikus masszázs. Győzike show. Római fürdő. Szoboszlón. Az egyik szálloda grill teraszán nílusi harcsafilé. (Ami – gyanús, hogy kitalálták – nem a Hortobágyi Halgazdaságból úszott el idáig). A fürdőváros annyira nemzetközivé lett, hogy Európában, de a világon szinte bárhol lehetne. Bőven megállja a helyét Pávai Vajna Ferenc öröke külsejében, belsejében egyaránt. Az árak is versenyképesek – már ha a külföldiek szállnak értük versenybe. Rájött erre még idejekorán a 26 éve minden nyáron itt tanyázó, azóta kissé megroggyant 590 darab stájer házaspár is, bár egy ideje mondogatják, hogy entschuldigung, maradt itt még valami helyi? Mert jól van, olcsóbb nekünk Szoboszlón áztatni az ekcémánkat, mint Baden Badenben. Sőt pusztán Magyarországon lenni is olcsóbb, mint otthon. De olyan steril itt minden, kérem, hogy ezzel az erővel valahol bárhol is lehetnénk. Ahol mondjuk van egy oda hordott domb, távirányítással vonuló vadlúdhad, vagy egy bronzosra fényezett erőművész. Mert persze, jöjjön az idegen népség Szoboszlóra, hozzák a gömbölyű euróikat, de nem kellene cserébe adni valamit magunkból, amit a másodfokú napégésen kívül haza is lehet vinni? Ugyan túlzás lenne, ha karikás ostorral terelnék be a kempingbe a külföldi pénzeszsákokat bő gatyába öltözött MelóDiákok, ám egy valódi, háromszor darált húsból készülő, házi hortobágyiért sokan adnának sokat. Mert Tesco máshol is van.
Valaki megszámolta már, a szoboszlói vízi világba hány szoboszlói vagy debreceni jár? Nem a gyógyulást, hanem az élményt adó részbe. Minimális. Vagy a gyerek kapja szülinapra vagy távoli rokonok jöttek, akik Munkácsyt nem értik, a Nagytemplomon a galambokat fényképezik, de a sört és a lángost szeretik. Hát nem kellene valamit odatolni a vendéglátók elé, hogy aztamindenit, itt éltek, egy nyomorult bucka sem jutott nektek, szédültök a Faraktár utcai felüljárón, folyó is csak menekülve kanyarog, hát legalább a Föld mélyének ajándékát élvezzétek. Földik vagytok, sorstársak, nyeltétek a port eleget, míg felépült a bánomkerti* Dubaj, legyen hát ingyen. (A nulla forint azonban bántja az APEH szemét, na meg nem is EU-barát kifejezés).
Hajdú-Bihar java itthon nyaral. A panelban. Nincs az a család, amelyik felkerekedne szombat reggel, hogy na, ismerjük meg Zsáka szépségeit, nézzünk szét Létavértesen. Egyrészt azt sem tudjuk, hol élünk. Másrészt tényleg nincs ott semmi. Osztálykirándulások rettegett emléke a pusztai sétakocsizás és az órabérben fizetett betyár, akinek kétnapos slambuc maradványa remegett a bajszán. Sej, de remek, ha ennyi ez a Hajdú-Bihar! Mennénk innen nyaralni, kipihenni a hídi vásárt a 400 forint per 10 dekás kókusztekerccsel, de hova? A köznépnek nem nem jár üdülési csekk, de életében nem is hallott róla. Átmegy tehát Beregszászra, ott olcsó a cigi; tiszta kikapcsolódás. Valódi élmény. Ráadásul külföld is.
Bereczki-Csák Helga
csak.helga@civishir.hu
* Bánomkert: Hajdúszoboszló városrésze, ahol 1941 óta épültek szállók, apartmanokat, magánlakásokat. Helyrajzilag ide tartozik a Mátyás király sétány, azaz a színvonalas szállodák utcája. A városrész közvetlen közelében található a gyógyfürdő, ahol 1925-ben találtak termálvizet.
