Költekezz okosan!

Ja, mielőtt kérdeznék: nekem is van és volt tartozásom. Forintos is, frankos is, rendesen.
Most mégsem kell a körmömet rágnom az árfolyamingadozás és a polgármesteri, tőzsdeérzékeny megnyilvánulások miatt. Nekem – ebből a szempontból – teljesen mindegy, mit mond Kósa Lajos, s az is, hogy ő rengette-e meg a forintárfolyamot júniusban vagy sem. Pedig én se csikkzsebből vettem az építkezéshez szükséges anyagokat, sőt a telket se örököltük.

Csak éppen amikor annak idején a bankos hölgy vázolta a lehetőségeket, hogy a deviza ugyan rövid távon esetleg jobb lehet (kevesebb havi kiadással), mint a forint, viszont bármikor változhat, akkor mi megnéztük, meddig ér a takarónk, s úgy döntöttünk: addig nyújtózkodunk. És forintban nyújtózkodtunk, pedig az alapból nagyobb havonkénti kiadást jelentett, mint a svájci frank. Szóval alacsonyabb összeget vettünk fel, olcsóbban húztuk fel a házat, egy eleve magasabb összegű részlettel, ami viszont nem változik jelentősen 15 éven át.

Így aztán, amikor ismerősök zúdítják ránk a panaszt, hogy az asszony teljes fizetése elmegy a törlesztőre (viszont a járólap, amin a lábukat koptatják, hatszor annyiba került, mint amin én lépkedek itthon), nem nagyon tudok együttérzést mutatni. Ha nekünk jó a kézzel nyitható kapu, akkor nekik miért kell a kocsiból irányítható beléptető rendszer, s ha én beérem a manuálisan állítható termosztáttal, akkor nekik miért fontos a digitális, sokkal drágább változat? Ismerősünk ismerőse is panaszkodik: a 60 literes, menő autóját havonta kétszer kell tankolni, pedig még ki sincs fizetve, ráadásul 70 ezerről 130-ra nőtt a havi részletkiadása. Szegény…

Nekem jó volt annak idején a szuzuki is, sőt, addig lesz jó, amíg beindul. Pedig azt én is devizában vettem, de olyan konstrukciót választva, hogy havonta mindig ugyanannyit törlesztek, aztán ha majd egyben ki akarnám fizetni a maradékot, az aznapi árfolyamon(!) megtehetem. Ez azért volt megfelelő, mert a svájci frankkal 22 ezerbe fájt a havi részlet, míg a forinttal ugyanez 37 ezerbe került volna. És aztán amikor kirúgtak az addig biztos megélhetést nyújtó munkahelyemről, kénytelen voltam elgondolkodni, miből törlesztek tovább. Szerencsére a munkaügyi bíróságon megnyert igazam némi pénzhez juttatott, s így meg tudtam venni az autót, amin járok azóta is, míg meg nem halok.

Szóval: okosan, átgondolva, módjával kellene a hitelekhez közelíteni a saját nyugalmunk, biztonságunk érdekében, hogy a gazdasági és egyéb válságfajták ne rendíthessék meg az életünket.

Kérem a glóriát a fejem fölé.

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu