Június van, ujjongjunk!
Yessssz! Meg: nahhh! És :DDD, aztán a kacsintós ;). Már egész jól értem, sőt olykor értelmezni is tudom a fiatalok esemes és fészbuknyelvét, meg az MSN-en alkalmazott írásaikat. Tudom, mit jelent, ha valaki jól nyomja, és én is azt írom már, hogy lécci. Kezdek hozzászokni a 14 évesek egymást érő házibulijaihoz (amire most még rátesz egy lapáttal a focivébé-őrület is), az egyre fontosabbá váló egójuk kiteljesedéséhez. Ahhoz, hogy közösségi életet élnek az interneten, hogy üzenőfalakon mondják el egymásnak sokszor a privátot is. Hogy onnan tudom meg, mennyire utálják, amikor azt mondják nekik: Nem érdekel, hogy másoknak se sikerült jól! Hogy rosszul vannak a „Bepakoltál?” típusú, szerintük tök felesleges kérdésektől, és heves szájhúzogatást + vállrángatást vált ki belőlük a büntetések kilátásba helyezése.
Sőt, rá kellett jönnöm, hogy a Barátok közt megnézését tiltani ma már egyáltalán nem fenyegető erejű intézkedés, közröhej tárgya lesz az a szülő, aki nem tudja, hogy a neten is meg lehet nézni mindent, bármikor. Hogy a mondandójukat nem különleges vagy különböző szavak használatával erősítik, hanem a magánhangzók megsokszorozásávaaaaaaal, mert szerintük így sokkal nyomatékosabb. És hogy semmiképp meg ne bántsák azt, akivel éppen csetelnek, a biztonság kedvéért mindig odabiggyesztenek a mondataikba (ha ugyan van még olyanjuk) valamilyen vigyorgó szmájlit.
A mostani 14 évesek viselkedésében, az erőkifejtés terén tapasztalt minimumra törekvésükben nincs sk (semmi különös), rajta nm (nincs mit) csodálkozni. Betűszavakkal kommunikálnak: OMG – ó máj gád és WTF – ezt inkább le se fordítom, nehogy má’ több billentyűt üssenek le, mint amennyit muszáj. (Hogy kézírásuk van-e, azt nem tudom.)
Ám ezzel együtt is a mostani 14 évesek pont olyan jó fejek, értelmesek és kreatívak, mint amilyenek bárkik mások voltak 14 évesen. Ráadásul nyelveket beszélnek, szöveget és power pointot szerkesztenek, bankkártyával fizetnek. Mekmek menüt esznek, kedvelik az energiaitalt, és elsősorban nem az alkohol okozta mámortól kell félteni őket, hanem a Ginától és társaitól.
Dolgoznak bennük a hormonok, fiatalok, életrevalók, néha dühítően szemtelenek. Kicsit anyaszomorítók és olykor őszhajszálnövesztők. De szeretnivalóak és kedvesek. Velük kerek a világ.
B. Gergely Krisztina
