Hamut a fejekre
Más nemigen okozhatta, hogy a hét bővelkedett kommunikációs zavarokban. Olykor a hülyeségben is. Igaz, még egy hét se telt el a sokkot nem okozó választási első forduló óta, de mivel az a várható eredményt hozta, nem hinném, hogy ennek tudható be például Kósa Lajos interjúbuktája Kálmán Olgával. A Facebookon mindkettőnek van rajongói tábora, akad, aki Kósa igazi „debreceni, szófordulatokban gazdag, ízes beszédeit” szereti, mások az újságírónő rámenős, határozott stílusát. Mindenesetre az „egyenes beszédnek” a legalábbis megpróbálásába a polgármester bicskája ezúttal beletörött.
Nem úgy a szocialisták megyei elnökéé! Ő ugyanis meg se próbálta se az egyenes, se a maszatolós, ködösítős beszédet. Egyszerűen nem szólalt meg, hiába akartunk neki kérdésekkel is segíteni. Segíteni a megnyilatkozásban, annak a kis lélekszámú, ám annál kitartóbb, hajdú-bihari, baloldali szavazóbázis megszólításában, akiknek köszönhetően ő egyébként bekerült a parlamentbe. Akik biztosan szívesen hallották volna tőle, mi lehetett az oka az itteni fiaskónak, a leszereplésnek, annak, hogy mindössze 14,04 százaléknyi voksot tudtak összeszedni a helyi MSZP-sek listán. Oláh Lajos nem vállalkozott a magyarázkodásra, és nem mondott köszönetet sem. Helyette Lendvai Ildikó beszélt meg Szanyi Tibor. Aki viszont szépen bedőlt a saját dugájába az átjelentkezéses szavazások kapcsán. Kínosan.
Megnyílt ugyanakkor a Jobbik helyi vezetője, Kulcsár Gergely, aki egész terjedelmes interjúban adta elő mondandóját. Mint kiderült, a gyerekei még ovisok, de már tudják, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség. Ez megható, sőt szép, innen már nincs messze a szebb jövő!
Helyi szinten talán ennyi, országosan futott még egy pár jó benyögés: például az MDF sértődött szakítása az SZDSZ-szel, vagy Boross Péter megjegyzése Dávid Ibolya eltorzulásáról. Esetleg a jobbikos magabiztosság arról, hogy mik is vagyunk mi tulajdonképpen (jobbikosok, csak nem tudjuk). És ne feledjük Mesterházy sercintését sem, amivel jól lefasisztázta a Jobbikot.
Pedig többségünkben nem vagyunk se jobbikosok, se fasiszták, se baloldaliak, se liberálisok, se demokraták fiatalon, se demokraták a szabad fajtából, hanem csak simán emberek. Megfáradt, politikába beleunt szavazópolgárok. Néha -gépek. Helyben vagy átigazolással – ahogy az érdek kívánja. Hisz végül úgyis hamu kerül a fejekre.
B. Gergely Krisztina
