Egy darabot a szívemből
Ha elég jó debreceni lennék, és kellőképpen agyament, elképzelhető, hogy lottóötös esetén megvennék egy darabot Debrecenből. Hogy tárgyiasuljon a város iránti szeretetem, ha már az ingatlanárak arra kényszerítettek: ne ott telepedjek le kertes házban, hanem kicsit arrébb, vidéken. Ma 3 milliárd a tét.
A 2 milliárd forintos diagnosztikai laboratóriumban személyre szabott medicinát kaphatunk, ami talán minden pénzt megér. Pláne, hogy még mindig maradna 1 milliárd egy kis utazásra, luxusra. De ez a „tulajdon” nem fejezné ki azt, amit Debrecen iránt érzek. Ahhoz valami sokkal debrecenibb kell. Mondjuk az Aranybika. Úgyis csődben van szegény pára, csak idő kérdése, mikor múlik ki. Állítólag a befektetőknek kínált „csomag” ára, amiért megvehető lenne, 4 milliárd forint. Ha tehát az egészet nem is, a régi szárny egyik emeletét mondjuk egy milliárdért megkaphatnám – de mire mennék vele? Hagyjuk!
Mivel a környezetemben sok fociszerető él, talán beruházhatnék a stadionba. Tavaly, amikor a Loki BL-szereplése jobban sikerült, mint várták, terítékre került (megint) a stadion-ügy. Akkor azt írták a sajtók, hogy egy új, 15 vagy 30 ezer fős, minimum 4,5 milliárd forintos stadion épül majd Debrecenben, ha nyer a mostani kormány (nyert) és támogatja az arénaberuházásokat. Ez már aztán európai színvonalú lenne, 150 férőhelyes VIP-parkolóval és 400 busz befogadására alkalmas szurkolói parkolóval, minden 200 főre jutó vécével, biztonságikamera-lánccal, VIP-szektorral, médiaszobával, sajtóboksszal, klassz büfével. Na erre nem lenne elég a mai nyeremény, de isten bizony, megtámogatnám a projektet, cserébe kérném a büfé meg a parkoló tulajdonjogát.
Vagy inkább kultúrába fektessek? A megyei könyvtár 1 milliárd 450 millió forintból épült, és amióta használjuk, csak nem ment a duplájára az ára!? Jó lenne magaménak tudni egy ilyen nagy és szép (és még jó is) könyvtárat, ez már olyan mecénás-jellegű lenne. És még bőven jutna az egyéni igényeimre is! De ha már kultúra: a Csokonai Színház évek óta könyörög támogatásért, pénzt szeretne a külső megújulására. A mostani kormánytól, a debreceni államtitkár(ok)tól biztos sokan várják, hogy odafigyel majd a mi patinás és lepusztult színházunkra, amelynek a rekonstrukciója már 7 évvel ezelőtt is 5 és fél milliárdba került volna. Erre, úgy gondolom, mégsem költeném el a nagy nehezen megnyert 3 milliárdomat. Pláne, hogy ott van az „erőmű”, a betonrengeteg, a városi beruházásként 3,2 milliárd forint költséggel felépült Latinovits-színház, ami belülről még olyan üres, mint egy-két politikus feje. A színpadtechnika, a bútorzat kialakítása ugyanis a város feladata lenne, de mivel erre is kellene nagyon-nagyon sok pénz, egyelőre háttérbe szorult a befejezés. Azt hiszem, ezt sem venném meg, egyrészt mert ronda, másrészt mert nem akarnám életem végéig azon törni a gazdag fejem, hogy milyen programokkal csalogassam be az embereket a színházamba. Gondolkodjon rajta az, aki odaálmodta!A Latinovits mellett van a másik szépségem, a 25 milliárd forintos Fórum Debrecen, de ez már olyan csillagászati távolságban van az én mai potenciális nyereményemtől, és olyan csúnyácska az én ízlésem szerint, hogy meg sem fordul a fejemben pénzt ölni bele.
Úgyhogy azt hiszem, ha ma megnyerem az ötöst, valami másba fektetek, és egyszerűen csak felélem a lóvét a családommal meg a barátaimmal. Debrecennek pedig letörök egy darabot a szívemből.
B. Gergely Krisztina
