A kísérlet

Nem is az a furcsa nekem, hogy egy „faji alapú” veszekedést a médiatörvényre (is) hivatkozva hagy ki a főműsorából egy csatorna. Hiszen annak semmi helye ott, s a kedves néző se arra kíváncsi, hogy hogy cigányozott részegen az egyik villalakó a másikra. Inkább az a nehezen megérthető, hogy ez az egész műsor, ami tele van ocsmány beszéddel, hányással, civakodással meg takonyba fúló zokogással, ahol majd mindenki cigizik, és ahol nem „faji alapon is” állandóan porig alázzák egymást a törtetők meg a szépfiúk, az hogy fér össze a régi és az új médiatörvénnyel meg a közízléssel úgy általában. A kora esti összefoglalókban például egyre hosszabbak a füttyszók, amivel arányosan egyre kevesebb teljes mondatot hallani a nagy formátumú lakók szájából. Úgy látszik, a csúnya beszéd az nagyon a médiahatóság elevenébe vág (ami egyébként korábban is így volt), de például a disznóvágáson mattrészegre ivott fiúk hányása vagy a lányok f.ngásának emlegetése az belefér. Az nézhető, köszönjük szépen.

A káromkodás mellőzésére egyébként maga Stohl András is szokta figyelmeztetni a fiatalokat (viselkedjenek már, élő adás van!), amitől szem nem marad szárazon. Pláne, ha visszagondolunk Buci balesete utáni nyilatkozatára, amikor valami olyasmit mondott, hogy: ezek után hogy nézne ki, ha ő oktatná a fiatalokat bármire is. Nahát ez az! Hülyén néz ki. De ha a csatorna ragaszkodott hozzá, fogadjuk el: börtönőrnek is kell lennie valakinek. A villalétről ugyanis az Oliver Hirschbiegel rendezte film, A kísérlet jut eszembe, amiben egy hasonló játékhoz kerestek szereplőket, hirdetés útján. A tét ott is a pénz volt természetesen, csak a körülmények mellőztek minden luxust. A 2001-es német filmben ugyanis hagyományos börtönt modelleztek, a jelentkezőket pedig két csoportra osztották: rabokra és börtönőrökre. A kísérlet vezetője, egy professzor azt vizsgálta, milyen hatással vannak a személyiségre a különböző szerepek. Volt káosz, verekedés, halál, a kísérlet jóval túllépte a saját korlátait.

A valóvillában ennyire még nem durva a helyzet, de a normális élettől jelenleg megfosztott, önmagukból néha teljesen kiforduló, hormonoktól feszülő fiatalok minden nap feszegetik a határokat. Isznak, aláznak, cigányoznak.

A csatorna pedig a médiatörvényre és eleve kizárt tartalmakra hivatkozva válogat. Inni, alázni szabad. A többit nem.

B. Gergely Krisztina