A Független-frakció

Ők hárman ugyanis menet közben, a ciklus vége előtt pár hónappal dobták le magukról az addig hűen cipelt párttagságot, -fegyelmet. Turi az MDF-et elégelte meg, Gadus az SZDSZ-től sokallt be, Varga pedig az MSZP-kötődését függetlenítette hirtelen. Konkrét indokkal egyedül Varga állt elő, aki lemutyizó-oligarcházta a debreceni szocialistákat. Szerinte volt pártja helyi szervezetének vezetésében eluralkodott a kontrollálhatatlan túlhatalom, a vezető szocik anyagi és egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt hozzádörgölőznek a Fidesz helyi vezetéséhez. (Ellenfelei véleménye viszont az, hogy Varga nem tudta földolgozni az elnökválasztás kudarcát, a Zsiros Zsolttal szembeni buktát.) Ha igaza van, akkor a párt (volt) alelnökeként ő is felelős az MSZP-beli túlhatalom kialakulásáért, a Fidesz felé vezető, menekülő utak kitaposásáért. Mindenesetre legalább levonta, amit le kellett, és kiszállt.

Turi Gábor ennél diplomatikusabban dobbantott az agyhalált halt Fórumból, nem indokolt (nyilvánosan legalábbis), csak közölt. Azt mondta, a ciklus végéig függetlenként még megmarad a közgyűlésben, utána viszont felhagy a politikai szerepvállalással, a véleményét független értelmiségiként fogja elmondani. Ami remélhetőleg a legutóbbi ciklusban végzett külügyi tanácsnoki és MDF-es munkájánál észrevehetőbb lesz az egyszeri választók számára. Éljen a civil kurázsi!
Gadus István 20 éve lelkes liberális, az SZDSZ helyi emblémája, szinte szárnyai nőttek az elmúlt két évtizedben. Igaz, most azokon repül el, messzire szállva a szabad demokrácia szellemiségének jelenlegi képviselőitől. Hogy konkrétan a párt embereitől vagy az elferdült ideológiájától csömörlött-e meg, nem tudni, de hogy kiábrándult és csalódott, az biztos. Talán megvárhatta volna már ezt a pár hónapot, ülhetett volna még a közgyűlésben SZDSZ-színekben a másik liberális képviselő mellett, s akkor elegánsan fejezte volna be négyéves városi önkormányzati pályafutását.

Volt még egy kilépés-átigazolás a közelmúltban a városi képviselők testületében. Kálmánné Szabó Katalin márciusban érezte úgy, hogy megtalálta pártvonalon az új útját, ideológiájának és meggyőződésének új irányvonalát. Miután – talán érthető módon – teljesen kiábrándult az MDF-ből, és elhagyta az egyre (mélyebbre) süllyedő Fórum városi elnöki székét, a helyi Fidesz pedig felbontotta az együttműködési megállapodását az itteni madöffel, Kálmánné egyszerűen dobbantott. Átült a Fideszbe. Az ideológiai kapocs, amely 11 éven keresztül összekötötte a két párt debreceni szervezetét, nem létezett többé.
Ma már MDF se nagyon van, Kálmánné ellenben él és virul, de őt hagyjuk is, hiszen legalább megtalálta a maga helyét a közéletben. A másik három viszont, a debreceni politikában eddig viszonylag aktívan részt vett, valamilyen módon mindig a felszínen lévő képviselő most csak lóg a levegőben. Ledobva magukról a pártfegyelem súlyát függetlenedtek ugyan, de a hátralévő néhány hónapban értelmeset és maradandót már nem fognak tudni tenni Debrecenért. Csak ülnek majd ott és nyomják a gombot.

Nem mintha a nem függetlenek nem ugyanezt csinálnák hosszú évek óta.

B. Gergely Krisztina
b.gergely.krisztina@civishir.hu