Lezúdultak a nagy esők, okoztak is annyi árvizet és pusztulást, hogy beleremegett a magyar haza. Aztán egy hónapig az idegeinket tette próbára a foci világbajnokság, hiszen az kész idegbaj volt, ahogyan búcsúztatták az angolokat, franciákat, olaszokat, végül a kedvenc németeket is, hogy aztán Hollandia is beérje egy vékony ezüstéremmel. Az egyáltalán nem világszintű focit játszó spanyolok pedig fiesztázhattak aranyérmükkel a Prado előtt. Afrikai csapat még a négyesbe sem jutott be, így csak Dél-Afrika tetszeleghetett önmagának a kitűnő szervezéssel, a nagyszerű stadionokkal és a kiváló hangulattal. A bubuzellák hangorkánjában zajló mérkőzéseket a világ milliói nézhették mindenütt, s erre már a magyar fociért felelősök is nosztalgiázhattak. Le is mondott az MLSZ elnöke és meg is választották az OTP-cárt, Csányi Sándort elnöknek. Ha egyebet nem is tesz, de legalább kicsi pénzt csábít milliomos kollégái zsebéből a magyar labdarúgás istápolására.

Beköszöntött a kánikula is, kérlelhetetlen melegével, a perzselő napsugárral, s nyeldekeljük a folyadékot is tisztességesen. Mintha a belpolitika is hűsülne, mert a zajos tavaszi mozgolódások után most már csak az csal mosolyt, hogy a szocik le akarják koppintani a fideszes polgári köröket és arról álmodoznak, hogy baloldali köröket szervezve újítják meg a szoci pártot. Nem akarják még most sem beismerni, hogy egyre közelebb állnak a történelmi süllyesztőhöz, s az utóbbi nyolc esztendő nyomoráért sem akarják felmutatni a felelősöket. Ám, ha kiderül, hogy tényleg Gyurcsány parancsára csereberéltek állami telkeket a sukorói kaszinó érdekében, akkor már készen is a pác, amelyben csücsülnek az istenadták.

Jó hírek érkeznek Felvidékről is, ott kormánytagokká váltak a Híd-Most korifeusai, s most már arra is van remény, hogy kilúgozzák azt az ominózus nyelvtörvényt, amely egy-két évig annyi galibát okozott a szlovákiai magyarságnak és felhőzte a magyar-szlovák viszonyt. Jó hír az is, hogy éppen mostanság tagadták meg a szlovák illetékesek a Hegyaljára való szemétégető felépítését, s így a borászok nyugodtabban szüretelhetnek az idén. A tokaji nedűre pedig szükség van mindenütt a nagyvilágban!

Otthon, Erdélyben is pusztítottak a vizek, még a szegény Tatros menti csángók is belekóstolhattak az árvizes veszedelembe, de másutt is meglódultak a hegyi patakok és sodortak istállót, csűrt, állatot, mindent, ami útjukba esett.. Csaknem törvényszerű immáron, hogy Erdélyben minden esztendőben pusztítanak a vizek. Félelmetes emléke van még ma is az 1970-es és 75-ös árvizeknek, amelyekkel a Maros és a kélt Küküllő tépázta meg a fél Erdélyt. És a legszékelyebb folyócska, a Nyárád is zavaros vizekkel szerencsétleníti a partján lakó székelyeket. Akik viszont az idén sem mulasztották el az Ezer székely leány találkozót Csíksomlyón. Én a magyar televízióban láttam élő képeket a fesztiválról, amely mára már valóságos népünnepélye a székely népviseletnek, népdalnak és néptáncnak. S egy ilyen találkozó arra is jó alkalom, hogy meghányják, vessék a székely autonómia kérdését, ami mostanában igencsak foglalkoztatja a székely kobakokat. Katalónia példája is lebeghet a szemük előtt, akárcsak Dél-Tirol, vagy Flandria, amely a válást is szívesen felajánlaná a vallonok lakta Belgiumnak. Egy ismerősöm járt ott mostanában és nevetve mondta, hogy a flamandok nem szolgálták ki, ha franciául beszélt. Jót kacagtunk azon is, hogy megjátszottuk: mi lenne, ha nálunk, otthon a székelyföldön sem szolgálnák ki azt, aki románul beszél! Erre aztán sűrűket legyintgettünk is, mert ami szabad a flamandnak, az nem szabad a székelynek! Talán el kellene küldeni a román külügyéreket Katalóniába és Dél-Tirolba, ahol tapasztalhatják, hogy az autonómia egyáltalán nem okozta sem Spanyolország, sem Olaszhon szétesését. Mi több: a spanyol vidékek közül éppen Katalónia a legfejlettebb, mint ahogy Dél-Tirol sem osztozik az olasz szegénységből. Éppen napjainkban bontakozik ki egyre erősebben a normandiaiak autonóm vágya is, a már-már elfeledett breton nyelv új erőre kapott. Provence és Burgundia is letörheti még a gall kakas gőgös taraját, a hajdani francia nemzetállam akár részeire is hullhat hamarosan. Még szerencse, hogy a bevándorolt moszlimok legalább franciául beszélnek.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe, mikor a székely autonómiáról hallok és beszélek. Fel kell nőnie egy fiatal román politikus nemzedéknek, hogy végre megértsék Bukarestben is: a székely autonómia csak erősítené Románia biztonságát.

Kárpátaljáról is érkeznek a jobbnál jobb hírek. Egyre több magyarok lakta településen rakták már ki a kétnyelvű helységnév táblákat. Ha legalább tíz százalék a magyar, akkor már jár neki a kétnyelvű tábla, s ezzel a lehetőséggel élnek is Kárpátalján. Ott is kánikula van most, a Latorca lustán kígyózik a munkácsi híd alatt s a vár szikláin megcsillan az alkonyi nap sugara. Ungváron már működik a magyar tanszék, ott már csak az a baj, hogy túl sok magyar igazolványt adtak ki, tán többet, mint az ottani magyarság létszáma. Köszönhető ez a shengeni határ tiltásainak. Ilyenkor csintalankodik mindig a maffia, amelyiknek jó menlevél egy magyar igazolvány. Na, ezt is megértük és tovább várjuk a jó híreket mindenhonnan a Kárpát-medencéből.

Ne érje szó a ház elejét, de ebben a medencében még mindig a magyarság a legszámosabb. S ezt nem elfeledni szomszéd uraim és hölgyeim!

Charlie

http://blog.civishir.hu/mit_mondtal/