Akciós kereszténydemokrata szekta
Egy szellemes médiaelemző úgy jellemezte a honi sajtópiac jelentősebb szereplőinek forgatottságát, hogy a Magyar Időket azok olvassák. akik azt hiszik, hogy ők irányítják az országot. A Népszabadságot azok, akik azt hiszik, hogy nekik kellene vezetniük, a Népszavát azok, akiknek a feleségeik hiszik azt: nekik kellene. A HVG-t azok veszik, akik azt hiszik, hogy mindenhez értenek, a 168 órát pedig azok, akik egykoron azt hitték, hogy mindenhez értettek. (A Blikket nem érdekli, hogy ki vezeti az országot, csak nagy mellei legyenek.)
Mindazonáltal érdemes figyelni a jelzett nyomtatványokra, mert korábbi személyes kapcsolataiknak köszönhetően, néha egészen pontos infókat szereznek kormányközeli forrásokból. A Népszabadság például most azt szellőztette meg, hogy bár a népszerűtlen vasárnapi boltzárat ugyan eltörölték, a Harrach-művek továbbra is ezernyi javaslattal bombázza a kormányt, akinek nyílván érzékeny vereség volt a vasárnapi zárvatartás kényszerű visszavonása, de megtette, mert így elkerülhetővé vált egy nagyobb pofon, jelesül az ügyben rendezett népszavazás elbukása.
A legújabb ötletcunami lényege, hogy különadót vetnének ki a vasárnap déli 12 óra után nyitva tartó, 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű boltokra. Rögtön felvetődik minden gondolkodásra hajlamos polgártársban, hogyan lehet egy adott héten 168 órából mindössze 12-ben büntetni egy tevékenységet, de azt is csak abban az esetben, ha a vállalkozás helyisége egy bizonyos paraméternél nagyobb? Állítólag az elképzeléstől dobtak egy hátast a nemzetgazdasági tárcánál is, ahol visszafogott udvariassággal azt telefonálták vissza, hogy inkább időt kellene hagyni a piacnak, hogy a boltzár politikai hajtűkanyarjai után rendezze sorait.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy a kérdés inkább politikai vetületű vagy bosszúvezérelt, ezért a szakmai ellenérvek nem ügydöntőek. Ha Orbán fejet hajt a kereszténydemokrata szekta elképzelésének, akkor pillanatok alatt kész lesz az új törvény, jogászkodni azért még nem felejtettek el a hajdanvolt kollégisták. Egy biztos, bármilyen szigorítás lesz, ezerszámra csuknak majd be az üzletek vasárnap; mert már ma is a 140 ezer értékesítő helyből csak 40 ezer tart nyitva, ugyanis a jelenlegi szabályok és piaci kereslet mellett csak nekik éri meg. Ha szigorodik a szabályozás, a vásárló jár pórul.
Ugyanakkor van egy másik elképzelés is, ennek elővezetését Kósára bízták, ő egyszerűbb ügyekben is összezavarodott már élő adásban. A „B” terv máshonnan igyekszik elvenni a boltok kedvét a kétnapos nyitva tartástól. Kósa szerint előírják majd, hogy egy évben 6-20 alkalommal („több javaslat is forog”) lehessen kötelezően munkára fogni vasárnap a kiskereskedelmi dolgozókat, valamint vasárnapi munkavégzés esetén az azt követő szombatot a munkaadónak ki kellene adni pihenőnapként. A hír hallatán elég csak abba belegondolni, hogy a mintegy tizennyolcezer főnyi alkalmazott – pénztárosok, pultosok, árufeltöltők, stb. – esetében mekkora adminisztratív költség jelenik majd meg a rendszerben, és mennyire lesz bonyolult a dolgozókat óránként figyelni és sorolni át pótlékolásra – mindez a kidolgozottság és kiforrottság abszolút, hm… biztos jeleként értelmezhető.
Mindkét terv azonban világosan jelzi a kereszténydemokrácia általános válságát, ami egyébként európai jelenség. Az elhülyülés van ahol átmeneti – lásd a német CDU muszlim tagozatának megalakítását – nálunk viszont tartós és irreverzibilis, és ez már valószínű így is marad. Mindazonáltal a legnehezebb feladat a derék médiamunkásokra vár, mert ezt valahogyan majd le kell nyomni a vásárlók (értsd: szavazók) torkán. A templomra ugyebár nehéz lesz hivatkozni, hiszen épp a délelőtti mise alatt lehetne intézni a bevásárlást, és sorolhatnánk még a leküzdendő kommunikációs akadályokat.
Szalmási Nimród
