Világhírű edző a vízilabdásoknál

Gyöngyösi András a Debreceni Vízilabda Sport Egyesülethez a most futó szezon kezdetén érkezett meg. A korábbi 240-szeres magyar válogatott, többszörös gólkirály pólós aktív pályafutása után edzőként tevékenykedik, immár lassan egy évtizede. Viszonylag hamar belecsöppent a tréneri munkába, 32 évesen még simán vízilabdázhatott volna, ám váltott, s mára tapasztalt, ám továbbra is ambiciózus szakemberré vált, akire nemcsak neve miatt, hanem – ő leginkább ezt szeretné elérni, bárhol dolgozik – jelenlegi munkája okán is felnézhetnek az ifjak. Célja, hogy élvonalbeli csapata legyen Debrecennek. 

– Mi van ebben az uszodában, a debreceni közegben, milyen hosszabb távú tervekkel érkeztél ide?

Gyöngyösi András: Csak hosszú távú célokkal érkeztem. Ezek, hogy a felnőttekkel egyre feljebb lépkedjük szépen, az utánpótlást pedig kompetensé tegyük az országos bajnokságra. Ebben már mostanra is elértünk ezt-azt, például a különbség csökkent pár hónap alatt köztünk és a nevesebb klubok együttesei között utánpótlás terén, a felnőttek meg sokkal jobban állnak, mint az előző szezonban, van esély a feljutásra is. A lényeg, hogy Debrecenben egy OB I-es csapatot hozzunk létre, s ezt a remek uszodát azután meg kell tölteni sok-sok emberrel.

– Nálunk eléggé kényes a sportszerető lakosság arra, hogy legyenek hazai kedvencek is egy-egy csapatban, különben kevésbé kötődnek az adott gárdához. Mi lehet a fejlődés útja a DVSE-nél, ha ezt is figyelembe veszed? 

Gyöngyösi András: Kisebb ráfordításból, mint sok más sportágban, hasonló vagy nagyobb dolgot lehet alkotni a vízilabdában, mivel közel sincsenek olyan nagy fizetések például. Ráadásul öregbíteni lehet a város hírnevét is. A szerb modell híve vagyok: az utánpótlás fejlesztése után „gyártani” kell a játékosokat, folytonosan ellátni emberanyaggal a csapatokat.

– Úgy hírlik, kőkemény edzéseket tartasz. Amúgy milyen típusú tréninget favorizálsz? 

Gyöngyösi András: Edzések minősége közt nincs különbség, ha céljai vannak valakinek, akkor ugyanúgy kell tréningezni mindenhol. Nincs külön OB I-es és OB II-es edzés, csak komoly edzés van.

– Kicsit beszéljünk a játékos-múltadról! Három olimpián voltál alapembere a magyar válogatottnak, többszörös gólkirály lettél itthon és Olaszországban. Év Játékosa díj, Faragó díj és még más elismerések is értek téged. Mely idényekre emlékszel vissza a legszívesebben?

Gyöngyösi András: Kiemelkedőnek tartom az 1992-es bajnoki döntőt – illetve azt a szezont – a Reccóval, hatalmas csata volt a Posillipo ellen. 1988-ban volt egyénileg a csúcsévem. Ekkor a Fradiban játszva hazai gólkirály voltam, bajnokok lettünk, a BEK-ben elődöntőbe jutottunk, a szöuli olimpián pedig 2. lettem a góllövők között (a válogatott 5. helyen végzett – a szerző). 

– Mit művelsz, ha nem a vízilabdával foglalkozol? 

Gyöngyösi András: Hobbira gondolsz? Mozi, színház, könyv, ez minden játszik nálam, na meg nagyon szeretek utazni.

- Család? 

Gyöngyösi András: Egyedül élek itt Debrecenben, elváltam. A gyerekek a mamámmal Szegeden laknak. Az ikreim 8 évesek, rajtuk kívül van egy 14 és egy 16 éves gyermekem is. Mielőtt megkérdeznéd, igen, a két nagyobb vízilabdázik. Maguktól kezdték el, nekem meg az a fontos, hogy szeressék, csinálják, egészségesek legyenek, aztán majd meglátják, hogy akarják-e komolyabban művelni.

Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható!