Visszatekintünk minden idők leggyengébb Afrika-kupájára
Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy Egyiptom az utóbbi évek legjobbja: válogatott a legutóbbi három Afrika-kupát megnyerte, és már 19 mérkőzés óta veretlen a kontinensviadalokon. Az egyiptomiak ennek ellenére 1990 óta képtelenek kijutni a világbajnokságra, az idei tornáról is hiányozni fognak. Mindez szinte megmagyarázhatatlan, mint ahogyan az is, hogy Ahmed Hasszánék miként tudtak kikapni a pótselejtezőn Algériától, amikor ugyanazt a csapatot az Afrika-kupa elődöntőjében 4-0-ra győzték le. Erre a választ alighanem az egyiptomiak szövetségi kapitánya, Hasszán Sehata sem tudja, azt azonban sikerült bizonyítania, sztárok nélkül is lehet ütőképes csapatot építeni. Az idei Afrika-kupa tanulsága ugyanis megint csak az lett, hogy hiába vannak több válogatottban világklasszis futballisták, a siker a csapategységen múlik.
El Hadari, az egyiptomiak kausa volt az egyetlen, aki nem potyázott
Az előzetesen a torna csillagainak várt, európai sztárklubokban légióskodó játékosok nem nagyon villogtak Angolában. A legnagyobb csalódást talán az elefántcsontparti Didier Drogba okozta, aki a Ghána elleni csoportmérkőzésen ugyan gólt szerzett, de ezen kívül semmi emlékezeteset nem mutatott, az Algéria elleni negyeddöntőben szinte momentuma sem volt. Samuel Eto'o valamivel jobban teljesített, hiszen ő a csoportmeccsek során két fontos gólt lőtt, azonban Egyiptom ellen Kamerun a legnagyobb erőfeszítései ellenére is vereséget szenvedett. A ghánai Michael Essien mindössze egy félidőt játszott a tornán, mielőtt megsérült volna, Emmanuel Adebayornak pedig még ennyi sem jutott Togo visszalépése miatt.
Minden idők talán legrosszabb Afrika-kupája
A togói válogatottal történt tragikus események beárnyékolták az egész sorozatot, de a torna egyébként is inkább az afrikai labdarúgás gyengeségeit tárta fel, semmint a vonzerejét. A rendkívül rossz kapusteljesítményeket ugyan már megszokhattuk, de a mostani kupa ebből a szempontból minden korábbit alulmúlt. Elmaradtak az igazán emlékezetes mérkőzések (talán csak a nyitómeccs, vagy az Algéria-Elefántcsontpart negyeddöntő volt az), akadtak viszont brutális szabálytalanságok (a 29 találkozón összesen nyolc piros lapot osztottak ki) és botrányos játékvezetői ítéletek.
A togóiakat ért támadás beárnyékolta az egész tornát
A Kamerun-Egyiptom negyeddöntőben az egyiptomiak harmadik találatánál a labda egyértelműen nem haladt át a gólvonalon, az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) azonban nem ennek a meccsnek a játékvezetőjét tiltotta el, hanem a kontinens legjobbjának tartott Koffi Codjiát, aki az Algéria-Egyiptom elődöntőben elfelejtette kiállítani az algériai kapust, Favzi Csaucsit, amikor az lefejelte őt - sőt, az esetet a hivatalos jegyzőkönyvből is kihagyta.
Az európai stílus diadala
Ha sok örömünk nem is volt benne, a torna mindenesetre képet adhatott a világbajnokságra készülő válogatottakról. Igaz, a rendező Dél-Afrika ki sem jutott a kontinensviadalra, vagyis róluk semmit sem lehetett megtudni Angolában, a többiekről viszont annál többet, és aligha véletlen, hogy a legjobban éppen Ghána szerepelt - az a csapat, amely legkevésbé épített a sztárjaira, és európai stílusban futballozott.
A ghániak (fehérben) ezúttal nem szépen, hanem eredményesen fociztak
Szövetségi kapitányuk, a szerb Milovan Rajovac tökéletesen megtanulta a leckét, amit az afrikai csapatok korábbi nemzetközi szereplésekor látott. "Nem érdekel, hogy gyönyörűen futballozzunk, csak az eredmény, elvégre ez számít, nem pedig a labdabirtoklás. Nem azért jöttünk a tornára, hogy szórakoztatóan focizzunk, hanem hogy eredményesek legyünk" - nyilatkozta Rajovac, aki ennek megfelelően többnyire egyetlen csatárral küldte pályára együttesét. Ezen kívül a megszokott középpályások hiányában (Stephen Appiah és Sulley Muntari nem volt ott Angolában, Essien pedig alig játszott) a szakvezető kipróbálhatta a tavaly U20-as világbajnokságot nyert csapat tagjait, akik közül elsősorban a jobbhátvéd Samuel Inkoom nyújtott kiemelkedő teljesítményt - más kérdés, hogy a döntőben éppen ő maradt le a győztes gólt szerző egyiptomi csatárról.
Irányító nélkül három csatár is kevés
Ghánával ellentétben Nigéria viszont túlságosan is a támadókra építette játékát, Shaibu Amodu általában 4-3-3-as felállásban szerepeltette csapatát, de a középpályáról hiányzott a kreativitás. Arról persze elsősorban nem a kapitány tehet, hogy ebben a keretben nincs karmester-típusú játékos, és így az alapvetően védekező felfogású John Obi Mikel, Ayila Yussuf és Dickson Etuhu játszott, ennek ellenére leginkább az edző került a támadások kereszttüzébe, még a futballisták részéről is. "Három védekező középpályás volt a pályán, akik nem tudnak helyzeteket teremteni. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem tudtunk nyerni" - mondta Peter Odemwingie a Ghána elleni elődöntő után. Ne lepődjünk meg azon, ha a világbajnokságon már nem Amodu, hanem egy európai szakember ül majd a nigériai kispadon.
Angolában kiderült, hogy a kameruni Rigobert Song kiöregedett a topfociból
Kamerunnál az edzőcserének kicsi a valószínűsége, hiszen a francia Paul le Guen kivezette a csapatot a vébére, de a kapitánynak alaposan össze kell kapnia csapatát a világbajnokságig. Mindez elsősorban a védelemre igaz, ahol a veterán Rigobert Songról bebizonyosodott, hogy ezen a szinten már nem jelent megoldást - a kameruniak nyolc gólt kaptak négy találkozón. A védelem stabilitását Tottenham Hotspur játékosa, Sébastien Bassong teremtheti meg, aki ezúttal nem volt ott a keretben.
A negyedik vb-résztvevő, Algéria tulajdonképpen nem szerepelt rosszul, de az Egyiptom elleni, az elődöntőben elszenvedett 4-0-s vereség súlyos következményekkel járhat. A mérkőzésen hárman is piros lapot kaptak, és egyelőre nem tudni, hogy ezért milyen eltiltás jár. A bronzmeccset ugyan értelemszerűen kihagyták az érintettek, de ha ennél is súlyosabb lesz a büntetésük, akkor vb-mérkőzésekről is hiányozhatnak. Ráadásul az algériaiakon nagyon látszott, hogy a világbajnokságra való kijutással teljesítették céljukat, és a további meccseket már csak jutalomjátéknak fogták fel.
www.global-soccer.eu
