Nyert a Loki, de az idegeink kis híján tönkrementek
Egy huszáros Loki-rohammal indult a keleti végek nagy derbije, új emberünk, Yannick viharzott el a bal szélen, olyan jól centerezett Coulibalyhoz, hogy a helyzetet nehezebb volt kihagyni, mint berúgni, mégis kimaradt, vagy fogalmazzunk inkább úgy - fő a pozitív szemlélet! - , hogy a francia lövését bravúrral védte a Diósgyőr portása.
A Loki mezőnyfölényben játszott, de ami ennél fontosabb: nagy harci kedvvel! Szépen építgették az akciókat a debreceniek, s amikor hiba csúszott a játékba – sajnos elég gyakran -, akkor mentségül felhoztuk az „idény eleji formát”. A Diósgyőr két „debrecenivel”, Bajzáttal és Brnoviccsal próbált zavarni, és bizony figyelni kellett rájuk, mert a vendégcsapat olykor ígéretesen tört ki a „bunkerből”.
Yannickot Coulibaly megfosztotta a második gólpasszától is, miután senkitől sem zavartatva telibe találta a kapust. Bosszúságunkra némi gyógyírt jelentett az a megállapítás, hogy Yannick jó vetél volt. S hogy a meccs ne legyen debreceni szempontból „egyszerű”, egy potyával vezetést szerzett a Diósgyőr. A 43. percben Bognár beadni akart jobbról, a labda Laczkó lábán úgy változtatott irányt, hogy Polekszicset becsapva a Loki kapujában kötött ki (0-1). Erre mondtuk vigasztalásul: innen szép a győzelem!
A 0-1-re Herczeg Andrásnak az volt a válasza a szünetben, hogy Bodnár helyett az elnyűhetetlen Dombit hozta be. A Loki-mester terve két perc alatt dugába dőlt, mert Bombázó megsérült, és cserét kért. Szakály jött helyette.
Amikor Brnovics lövéséhez hatalams Polekszics-bravúr kellett, megállt bennünk az ütő. A Loki nagy rohamai elmaradtak, akadtak ugyan lehetőségei a hazai együttesnek – például Rudolf szép szabaddrúgása, amit védett a litván portás -, de nem igazán volt átütőerő az akciókban. Úgy éreztük, repül az idő. Negyedórával a vége előtt már füttyszó jelezte az elégedetlenséget, mert szó sem volt arról, hogy a Loki uralta a játékot.
A 80. percben végre megtört a jég: Czvitkovics jobb oldali szöglete után Laczkó védhetetlenül fejelt - Malinauskas érintésével - a bal felső sarokba (1-1)! Kisvártatva Czvitkovics a gólpassz után gólt is jegyezhetett volna, de ziccerben hibázott. Egy perc múlva Ramos vágta előre a labdát - fogjuk rá, hogy tudatosan -, mégpedig úgy, hogy a helyzetkihagyó bajnok Coulibalyt váltó Feczesin lódulhatott meg, a támadást követte Rudolf, aki remek ütemben kapta is a labdát, és közelről a kapuba helyezett (2-1). Kis híján felrobbant a Nagyerdő, az orbitális feszültség levezetéseként tört ki minden lokistából az ováció.
Az idegeink majdnem tönkrementek, de kárpótlásul Mijadinoszki megajándékozott bennünket még egy góllal, amikor egy beadás után szerencsésen pattant hozzá a labda, és feltette az i-re a pontot (3-1).
Tény: a DVSC nem játszott jól, de amikor az ötödik bajnoki címet ünnepeljük, akkor erre senki nem fog emlékezni!
Soproni Liga 16. forduló
DVSC-TEVA – Diósgyőr 3-1 (0-1)
Debrecen, 6000 néző. Vezette: Szabó Zs. (Kispál, Albert)
DVSC: Polekszics – Bodnár (Dombi 46., Szakály 50.), Mészáros, Mijadinoszki, Laczkó – Czvitkovics, Varga J., Ramos, Yannick – Rudolf, Coulibaly (Feczesin 62.)
DVTK: Malinauskas – Bognár, Gal, Supic, Zámbó – Dobos (Menougong 56.), Vukadinovic, Lippai, Roszel (Sadjo 72.) – Bajzát, Brnovics (Somorjai 79.)
Gól: Bognár (43.), Laczkó (80.), Rudolf (83.), Mijadinoszki (90.)
Sárga lap: Dobos (23.), Vukadinovics (47.), Bognár (52.), Menougong (73.), Ramos (74.), Sadjo (89.)
Mesterszemmel
Herczeg András: - Nem tudtuk játszani azt, amit akartunk, mert annyit hibáztunk, amennyit egyébként közel sem szoktunk. Hiába voltak nagy helyzeteink, nem tudtunk folyamatos futballt bemutatni. A végén már szívvel-lélekkel küzdöttek a fiúk, és ez meghozta az eredményt.
Tornyi: Barnabás: - Megérdemelt győzelmet aratott a Debrecen, mert a végén bedaráltuk önmagunkat. Addig jól játszottunk, a második félidőben sokáig uraltuk is a meccset. Ki kell elemeznünk a hibákat, hogy a következő topcsapat ellen már pontot is szerezzünk.
BeA
