Győzelem! Győzelem! Győzelem!
Másfél órával a kezdés előtt már hömpölygött a tömeg. No nem a Nagyerdőn, hanem a Simonyi elején! Ekkorát régen szakítottak a kocsmárosok, ha valakik, akkor ők biztosan nem ellenezték a stadionépítést. A Nagyerdőhöz közeledve már varázslatos hangulat fogadta az embert, a piros-fehér forgatagban nők és gyerekek tették még szebbé a látványt.
Bent már hangolt a B-közép, az is fergeteges volt! Egyetlen szépséghibája szorult a képbe, az újpestiek negyedik töltötték mag a vendégszektor, így az üresen tátongott, miközben sok debreceni lemaradt a sporttörténelmi derbiről.
Miután a húszezer főnyi közönség megemlékezett az építkezés során elhunyt munkásról - a Liverpool himnusza, a You Will Never Walk Alone szólt a tiszteletükre -, útjára indul a labda! Még előtte felcsendült egy másik angolszász remek, a Star Wars főcímzenéje, ami szép és jó, csak nem értettük, mit keres az egyébként szenzációs John Williams és a csillagközi invázió a Nagyerdőn?
A csodálatos miliő érdekes módon a DVSC-re bénítólag hatott , az első tíz percben Novakovicsnak kétszer is nagyot kellett védenie, az Újpest magabiztosabban játszott. Húsz perc elteltével is csak annyit tudtunk feljegyezni, hogy a Loki keresi a játék ritmusát, Novakovicsnak pedig a 22. percben újabb bravúrt kellett bemutatnia Tshi lövése után.
A 27. percben „fedlrobbant” a stadion! Korhut tört be a tizenhatosra a bal oldalon, a lilák kapusa rosszul mozdult ki, a labda róla Kulcsár elé pörgött, aki elegánsan a kapuba emelt (1-0).
A 37. percig tartott az örömünk, ekkor egy buta védelmi hiba miatt Chema Antón adhatott be balról, a labda a kapu előtt ólálkodó Vasziljevicset találta meg, aki öt méterről egyenlített (1-0). A játék képe alapján nem érdemtelenül találtak be a lilák, ezt el kell ismernünk. Az első félidőben csalódást keltően focizott a DVSC, ezen nincs mit szépíteni.
Varga József sem volt maradéktalanul elégedett az első félidőben látottakkal, a jövőjével kapcsolatban azt mondta, hogy szívesen maradna Angliában
Fél perc telhetett el a második félidőből, amikor ismét nagyot dobbant a szívünk! Bal oldali akció végén Bódi adott középre, a berobbanó lokistákat Chema Antón megelőzte, de a fejéről a labda a kapuba pattant (2-1). Öngól! Erre az újpesti drukkerek kis híján felgyújtották a szektorukat.
Azt hittük, a vezető gól nyugtatólag hat a csapatra. Tévedtünk. A DVSC védekezésre kényszerült, a lilák csak jöttek, és jöttek. A közönség tűkön ült, sokan az égiekhez fohászkodtak egy újabb Loki-gólért. Ahhoz azonban támadni kellett volna...
Közben a Loki elveszítette egy pengés játékosát, Mihelicet, mégpedig sérülés miatt, de az utolsó negyedórára a felépülő Bouadla érkezett, s adott reményt a debreceni tábornak. A 80. percre már lerágtuk az összes körmünket, de Vadnai megkönyörült rajtunk! Egy szöglet után röviden szabadítottak fel az újpestiek, a védekező középpályás 17 méterről kilőtte a bal sarkot (3-1). Ezzel eldőlt, a DVSC rendkívül nehéz mérkőzésen gyűrte le a szívós Újpestet, és győzelemmel avatta fel a stadiont.
Látunk majd sokkal focit is, ne legyen kétségünk! A 20 ezer nézőnek nem volt, a végén egymásra talált a csapat és a közönség, zúgott a Szép volt, fiúk!
Labdarúgó NB I., 28. forduló:
DVSC-Újpest 3-1 (1-1)
Debrecen, 20 000 néző. Vezette: Erdős (Bozó, Király)
DVSC: Novakovics – Mészáros, Máté, Brkovics, Korhut – Mihelic (Vadnai 54.), Zsidai, Szakály, Bódi (Bouadla 74.) – Kulcsár (Seydi 87.), Sidibe
Újpest: Dimitrovics – Ngawa, Litauszki, Juanan, Anton – Proesmans (Szatniszavljevics 70.), Balogh B. – Tshibuabua (Simon 60.), Vasziljevics, Szuljics - Kabát
Gól: 1-0 Kulcsár (27.), 1-1 Vasziljevics (37.), 2-1 Anton (öngól, 46.), 3-1 Vadnai (85.)
Sárga lap: Mészáros (24.), Ngawa (36.)
