A Fradié a múlt, ami elég ok a Loki-győzelemre
A két csapat Üllői úti mérlegét tekintve egyelőre még szerénykednünk kell, mert bár fájó, el kell ismerni, nem sok babér termett eddig a piros-fehéreknek. Némi vigasszal szolgál a gondolat, hogy a debreceniekre nézve minden bizonnyal javult volna a statisztika, ha a Ferencvárost nem száműzik az NB II-be, és nem szerencsétlenkedik ott három évet.
Amióta a Fradi ismét az élvonal tagja, egyszer találkoztak a felek, mégpedig 2009 szeptember 20-án a Nagyerdőn, és természetesen nyert a Loki (2–1). Debrecenben egyébiránt nincs gond a statisztikával, ide többnyire kikapni jár a Ferencváros, kapott az elmúlt másfél évtizedben egy hatost is, egy ötöst is. Apró „szépséghiba”, hogy a pénteki meccset az Albert-stadionban játsszák. Ott, ahol az eddigi 34 találkozón 24 Fradi-győzelem született, 7 döntetlen és mindössze 3-szor örülhetett a DVSC. A gólkülönbséget sem mi tesszük ki az ablakba, hanem ők: 74–21 a Fradi javára.
A Ferencváros-barát internetes portálok felelevenítik, hogy 1943. szeptember 5-én volt vendég először a DVSC az Üllői úton, ekkor Lakat Károly és Sárosi György két-két góljával 4-0-ra győztek a zöld-fehérek. A két legsúlyosabb vereséget 1950-ben (7–1) és 1960-ban (7–0) szenvedte el a Loki. Utóbbin Albert hat gólt lőtt! – büszkélkednek a fradisták, teljes joggal.
Az első debreceni pontszerzésre 1987-ig kellett várni, amikor 0–0-ás döntetlen született a Fradi-pályán. Nem lehetett egy nagy meccs, mert az éles eszű Loki-veteránnak, Benyó Sándornak is csak halvány emlékei vannak az összecsapásról, és rövid gondolkodási időt kért, amikor a Cívishír megkérdezte.
– Pusi, azaz Puskás Lajos volt az edzőnk, pályán volt még Bücs Zsolt, Mörtel Béla és Till Lajos is. Talán. A saját teljesítményemről nem ugrik be semmi, csak azt tudom, hogy végig pályán voltam, hol védekeztem, hol támadtam. Nagyot küzdöttünk, arra emlékszem, s mivel nem esett gól, van okom feltételezni, hogy Mező jól védett. Nem csináltunk nagy ügyet belőle, szerintem nem is foglalkoztunk azzal, hogy az első debreceni pontot szereztük az Üllői úton. Egy nulla–nullát minek ünnepelni? Arra jobban emlékszem, amikor Magyar Zsolt góljával nyertünk a Nagyerdőn 1–0-ra a Fradi ellen, pedig az három évvel korábban történt – így Benyó Sándor, a DVSC egykori kiváló balszélsője.
A DVSC első, történelmi győzelme kapcsán már nem kellett telefonos segítséget kérnünk, mert élénken él az emlékezetünkben, amikor Garamvölgyi Lajossal a kispadon a DVSC 1–0-ra nyert (gólszerző: Szatmári). Azt követően még kétszer bizonyult jobbnak a Loki a Fradi-pályán a házigazdáknál. 2002 óta ismét nem robog a Lokomotív az FTC-arénában, ráadásul egy fájó vereség rémképe még mindig felsejlik előttünk: 2004 tavaszán bajnoki címet ünnepelni utaztunk a Ferencvároshoz, de 3–1-gyel a zöldek nyerték a meccset és vele együtt a bajnokságot is. Igaz, egy évvel korábban a Loki vette el a bajnoki címet a Fraditól egy „huszáros” 0–0-lal, és robbantott ki fradista háborút. Érdekesség, hogy a két együttes a legutóbbi hat fővárosi meccséből ötön 0–0-s döntetlen született.
A DVSC-nek tehát van oka megnyerni a péntek esti összecsapást!
BeA
Az állás:
