Bunyóztak egy keveset, majd élvezték a hibátlan vendéglátást
A DVSC az elmúlt hét végén megosztotta az erőit: Deél István vezetésével öten Taksonyba látogattak, a többiek pedig – Rácsai András és Zöld Ferenc edző irányításával – a mezőkövesdi Matyó-kupán szerepeltek. Ezúttal a taksonyi viadalt vesszük górcső alá, hamarosan pedig a Matyó-kupáról is értekezünk.
Az egykori magyar bajnok, Junghaus Gusztáv emlékére rendezett viadalon huszonegy csapat közel száz versenyzője mérlegelt, ami nem rossz szám, ha egy korosztálynak írják ki a ringcsatákat. Az összesnek viszont nagyon kevés, így fordult elő, hogy meglehetősen foghíjas volt a mezőny. Széll Tamás például úgy lett első, hogy egyedül volt a súlyában. Szerencséjére feltűnt egy ukrán a színen, aki bokszolt vele egy bemutatót, de ennyivel be kellett érnie. Nagy Péternek volt egy ellenfele, de az egy menet alatt megadta magát, így a fejlődés szempontjából számára sem hozott újat a Junghaus-emlékverseny. Hinger Gábor az imperialos Kovács Istvánnal bokszolt, és nyert, mégpedig magabiztos, erőtől duzzadó boksszal, ő legalább úgy állhatott be a zuhany alá a meccs után, mint aki jól végezte a dolgát.
Török János a fehérvári Hegyi Barnabást győzte le, legalábbis Deél István vezetőedző szerint. A bírók azonban másképp látták, mint ahogyan Kiss Mihály meccsét is, aki egy helyi kickbokszos menővel csapott össze. A taksonyiak is elismerték, hogy Kiss Misi jobb volt, és még őket is meglepte, hogy a pontozók másképp értelmezik az ökölvívást.
Arra a kérdésre, hogy érdemes volt-e elutazni Taksonyba, Deél István úgy válaszolt, hogy „ha az ember tudná, hogy elesik, akkor előtte leülne.” Egyébként nem bánták meg a kirándulást, mert a házigazdák – Hranek Sándorral az élen – igazán kitettek magukért.
– Le a kalappal előttük! A legendás magyar vendégszeretetből kaptunk ízelítőt – fogalmazott Deél István.
