Budapestig esett az alma a debreceni fájától

Cívishír: A Medgyessy házaspárt a debreceni sportbarátoknak nem kell bemutatni. Hogy sikerült a Debreceni Dózsa és a DVSC kézilabdás kiválóságainak egy MTK-s kosaras gyereket csinálni?
Medgyessy Dóra: Ez a kérdés engem is szinte azóta foglalkoztat, amióta az eszemet tudom, pedig a válasz talán nem is olyan bonyolult. Az Angyalföld téri Általános Iskolába írattak a szülők, ott pedig összejött egy remek kosaras csapat. Sorra nyertük a különböző versenyeket, diákolimpiákat, jöttek a korosztályos válogatott behívók, így – bár közben voltak kézilabdás próbálkozásaim – maradtam a kosárlabdánál.

Cívishír: Meg tudják bocsátani maguknak a szüleid, hogy nem neveltek egy kézilabdást?
Medgyessy Dóra: Szerintem meg. Egyébként a kosárlabdát is imádják, főleg apu, aki még sportszakmai vitába is bocsátkozik velem, noha még mindig nem érti a lépésszabályt. Olyankor elképzelem, mit kapnék tőle, ha kézilabdás lennénk.

Cívishír: Tudomásom szerint te vagy Debrecen egyetlen női NB I-es kosarasa.
Medgyessy Dóra: Ketten vagyunk, volt csapattársam, Szabó Petra Miskolcon játszik, ő a másik.

Cívishír: A kettő sem sok, mi az oka, hogy Debrecen nem tud kosaras fellegvár lenni?
Medgyessy Dóra: Még mindig nincsen bázisa a sportágnak. Gyerekkoromban sem volt, nekünk nem adatott meg az, ami a pécsieknek vagy a soproniaknak, hogy csodálattal tekintsünk egy felnőtt gárdára. Debrecenben női vonalon akkor teljes volt a nihil.

Cívishír: Mitévők legyünk, hogy fellendüljön a sportág a cívisvárosban?
Medgyessy Dóra: A Becsky István által vezetett, Fodor Péter által irányított Debreceni Kosárlabda Akadémiában van minden reményem. Komoly szakmai munka zajlik, bízom benne, hogy belátható időn belül jelentkezik az eredménye. Előbb nem gyerekeket kell kinevelni, hanem edzőket!

Cívishír: Az U16-os Európa-bajnokság tűzbe hoz?
Medgyessy Dóra: Nagyszerű reklám ez a kosárlabdának Debrecenben, illetve a kosárlabda által Debrecennek. Természetesen kimegyek a magyar lányok mindegyik meccsére, és tiszta szívből szurkolok nekik. Remélem, a debreceni közönség is magáénak érzi ezt az eseményt, Becsky Istvánék rengeteget dolgoztak a szervezésben.

Cívishír: Mi újság a budapesti kék-fehéreknél?
Medgyessy Dóra: Nagyon jól érzem magam, az MTK-nál nagyszerű a közösség.

Cívishír: Egy debreceni lány hogyan tudja túlélni Budapestet?
Medgyessy Dóra: Öt évvel ezelőtt még el nem tudtam volna képzelni, hogy budapesti csapathoz szerződjek. Mint minden debreceninek, nekem is komoly fenntartásaim voltak Budapesttel, főleg annak méreteivel. Most azonban már szeretem a fővárost, igaz, ebben közrejátszik az is, hogy nagyon szép helyen lakunk és keveset kell utazni a csarnokig. Az azonban továbbra is megszokhatatlan, hogy ami egy Debrecen-léptékű városban tíz perc alatt összehozható, az Budapesten komoly szervezést igényel. Ilyen mondjuk egy csajos kávézás. Az egymástól másfél-két órára lakó embereket nehéz összehozni.

Cívishír: Mivel nyert meg magának az MTK?
Medgyessy Dóra: Most mondjam azt, hogy a párommal?

Cívishír: Mondd, ha így van!
Medgyessy Dóra: Még Cegléden játszottam, amikor egy, a fővárosban edzősködő szimpatikus szerb fiatalemberrel megismerkedten. Egy pár lettünk, én követtem őt Budapestre.

Cívishír:  Ugye nem büntet azzal, hogy a kispadon ültet?
Medgyessy Dóra: Én elsősorban nem a pénzt, hanem a játéklehetőséget tartottam a legfontosabb szempontnak, amikor tárgyalóasztalhoz ültem. Az MTK-hoz is első számú irányítóként szerződtem, tavaly körülbelül 35 perces átlagom volt. Huszonnyolc évesen öreg vagyok én már ahhoz, hogy a kispadon tapsikoljak.

Cívishír:  Öreg? Anyukád negyvenévesen még az NB I-ben kézilabdázott!
Medgyessy Dóra: Eszem ágában sincs a visszavonulás gondolatával foglalkozni. Sőt! Szeretném az anyu példáját követni. Ő szülés után élte fénykorát a sportban, utána lett válogatott kézilabdázó, hogy engem a világra hozott.

Cívishír: Ez óvatos utalás volt arra, hogy útban a baba?
Medgyessy Dóra: Dehogy! Még van egy évig szóló szerződésem az MTK-val, most szigorúan a játékra fókuszálok. Csak egy nő 28 évesen olykor játszik a gondolattal.

Cívishír: A kosaras fizetésből jól meg lehet élni?
Medgyessy Dóra: Jobban keresek, mint a magyar átlag, de megközelítőleg sem annyit, mint a pécsi, soproni, vagy győri ászok.

Cívishír: Játsszunk el azzal a gondolattal is, hogy mikor látunk debreceni színekben kosarazni?
Medgyessy Dóra: Becsky Pisti mindig mondja: Dóri, gyere haza! Jönnék én, de amíg nincs csapat, addig minek? Remélem, megérem azt, hogy debreceni NB I-es csapatból vonuljak vissza.

Cívishír: Adják meg neked az égiek! No de mi követezik majd utána?
Medgyessy Dóra: Edzői munka! Már most is van gyerekcsapatom az MTK-nál. A kosárlabda a jelenem, de a jövőm is!

Cs. Bereczki Attila